Hoztalak... - Áprily Lajos
Hoztalak
háborún át
forradalmakon át
Erdély szenvedésein
át
betegségen át
nyomorúságon át
családi gondon át
a hivatal
idegörlö malmain át.
Sokszor azt hittem,
elveszítelek.
Zivatar - Áprily Lajos
Mennydörgésükben harckocsik
robogtak,
komorsággal vonultak, mint a
gyász,
szélzúgásukban rab szüzek
zokogtak,
te zúgtál át az égen,
Íliász?
Vakoknak mondom - Áprily Lajos
Szemeteken dühösség hályoga.
Veletek menni nem fogok
soha.
A jövö elé tisztán
állhatok:
én láttam, mikor ti
vakultatok.
1944
Mélységes csend - Áprily Lajos
Zúgjon, zsibongjon most a
messzi város -
Itt egy levélke sem rezdül a
fán.
Oly mély a csend, hogy
szinte már halálos.
Meg is lehetne benne halni
tán.
1966.
szeptember 1.
Május halottja - Áprily Lajos
Karácsonyt már - mondták -
nem éri meg,
de jött a tél s karácsony
élni hagyta.
Húsvétot is látott a
nagybeteg -
Jött május, megszerette s
elragadta.
1966.
május 25.
Olvasó nö - Áprily Lajos
"Sans !a petite
Antigone..."
Anouilh
Egy könyvet küld hozzá a
végzet,
s döbbenve látja meg magát.
Ezt mondja könyve: Szív, nem
érzed
a Sors nehéz halálszagát?
Szélcsend - Áprily Lajos
A fényes égen
sürün áll a sok
selyem felhöcske.
Szöke vánkosok.
Egy pihegö
szellö-raj arra száll
s pufók arcát ráhajtva,
szundikál.
ANNÁNAK HÍVTÁK - Áprily
Lajos
1
Komor napoknak fényessége
volt,
hangjában tündér
csengettyüje szólt.
Annának hívták. Jött egy
Anna-bál,
s táncába vitte a sebes
halál.
2
A virágteste tölgy alatt
pihen,
Az éj kutyái - Áprily Lajos
Olyan fakó a hold korongja,
mint egy rég elmult ifjuság.
Nagymessze künn az
éjszakában
tompán csaholnak a kutyák.
A múlt ölén meg-megremegnek
a mélyreszállt hangulatok,
és egy a fénybe
felvet
Anonymus - Áprily Lajos
Amerre jártak Róma légiói
s a fénylö sas népet
hódoltatott,
sokszor betüztem
ösi dák vidéken
kölapra vésett
sírfeliratot.
Kutatgattam, mit mond a
tábla titka,
mit rejt az írás
Szürkületkor - Áprily Lajos
S ha esti szélben megfakul a
fény,
a lelkemben fogtok még
fényleni,
mint olvasás után a
költemény,
ti, boldog Isten
költeményei.
Tutajok - Áprily Lajos
Állunk a parton. Szép
aranymadár
acélos fényü hullámokra
száll:
Tollászkodik a
zengö-szárnyu nap,
felé fehérlö foltok
siklanak.
Nagy méltósággal, mint a
hattyuraj,
a fordulóban
Jynx torquilla - Áprily Lajos
Megjött. Dalol már
diadalmasan
színt színnel rejtö
lappangó helyén.
A hangnak oly sugárzó színe
van,
hogy kertünkben körül
megnö a fény.
Kalács, keddi kalács - Áprily Lajos
Már szombat este megsütötte
anyám. És reggel már adott.
Az aranya besugarazta
a harangos vasárnapot.
Vasárnap estig nem fogyott
el,
fénye áthullt az ünnepen.
Még hétfön is jutott
Észak felé - Áprily Lajos
Versem, repülj fel és
krugass,
ösz van ma, darvas,
vadludas.
Rekedt a hang, szél fut
vele,
messzire indulók jele.
Nem dél a cél, más itt a
rend:
Balassa is északra ment.
S a boml
Rabló - Áprily
Lajos
Fehér virág a fákon:
zúzmara.
S gyermekkorom azúrkék
madara
a fehérségböl
sürün látogat:
viszi a száradt
szilvaroncsokat.
Nesztelenül száll,
alattomosan,
s ha csent, visszavitorláz
okos
Apa, fiú - Áprily Lajos
Egymás mellett nagyon sokáig
éltek.
Szavuk ma fogy, bár egyik
sem süket.
Mintha feledték volna
nyelvüket,
amelyen - rég - bizalmasan
beszéltek.
1966.
május
A tüz az ormon - Áprily Lajos
Kis esti láng
rokkant a csúcsra távol.
Szakadt szilánk
a hüvös este
csillagából.
Valakit ott
a hold álomba ejtett:
tüzet szitott,
de gallyat rakni
elfelejtett.
S most má
