Anonymus - Áprily Lajos

Anonymus - Áprily Lajos

Amerre jártak Róma légiói

s a fénylö sas népet hódoltatott,

sokszor betüztem ösi dák vidéken

kölapra vésett sírfeliratot.

Kutatgattam, mit mo 818g66i nd a tábla titka,

mit rejt az írás mély, tömör sora.

Ki vagy, halott? Had ifjan hullt vitéze?

Igázott népek büszke praetora?

Verssé futott a textus lüktetése?

S ha vers, a rom-sor pentaméter-e?

De egy kérdés sosem jutott eszembe:

Ki volt a kölap míves-mestere?

A kéz, mely elmúlástól elragadta

az artifex lányát s a harc fiát,

s évezred-álló köbe rótt betüket,

ha Iuliust vésett, ha Iuliát.

Világosság a holtak homlokára

ma is míves-tudásából derül,

s úgy hullt fürkészhetetlen éjszakába

némán, szerényen, ismeretlenül.

Most már tudom: az ó s nemes betükben

nem Róma höse él: ö van jelen.

Köszöntelek, finom vésöjü mester,

szétfoszlott, réges-régi névtelen!