Találkozásom Farkas Gabriellel - Áprily Lajos
Repkényes köfal, csorgó
kút, kis utca,
estére váró francia
falucska.
Haladtam halkan és nagyon
magamban
a hulló napból csillanó
aranyban,
s mint végtelen sétákon,
otthon, !
Március - Áprily Lajos
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra
kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ös evoét a fénybe
kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a ví
MÁR EGYRE TÖBB EGET Baka István
Már egyre több eget
szorongat
a vékony lomb, s a
szürkület
nyálazta törzsre ült a
görcsös
árnyakká testesült hideg.
Majd szél támad s gödrök
vizében
kegyetlen arcát
megmutatja
Kisért a nap - Áprily Lajos
A sík vaspárja csillogott.
Vadlúd legelt a réteken.
Rohant a gép s míg este
jött,
az osztrák Alpesek fölött
kisért a nap.
S éreztem ezt - a gép rohant
-:
ez a nap lát most engemet.
Ez a na
Ámokfutó - Áprily Lajos
Fut, fut s elfogja azt, akit
lehet.
Engem csepül: munkám hibás,
hamis.
Farizeus-szót is használ:
"szeret", -
pedig dühödt-irígyen marna
is.
Vadludak - Áprily Lajos
Az ablakom a szürkületbe
tárom
s szemem kiáltó hang után
kutat,
de pára-kendös égen nem
találom
az éjszakába szálló
vadludat.
A templom omló szürkeségbe
ormol,
borzong az ákác, mint a
nagyb
KARÁCSONY, 1967 Baka István
1
Karácsony lesz és tiszta
béke,
a templomokat mind
befűtik,
fenyőfát árulnak az utcán,
s a koromra leszállt a hó.
Okot találnak a
fegyverszünetre,
cigarettár
Pataki bor - Áprily Lajos
Nézd azt a kéklö, kúpos
hegykaréjt:
itt ösi korban tüz
formált talajt.
A városvégre hajló dombokon
a venyigében vulkán lelke
hajt.
Baráti szívek közt, a hegy
tövén
ízlelgetem borá
Dísztelenül, II - Áprily Lajos
Gratuláns nem jön, lap nem
üdvözöl.
De még nagyobb csend vár a
völgy-homályban.
Dalért
óbort nem kértem senkitöl
sem egyszerü, sem
színarany pohárban.
1966.
április
Még élek - Áprily Lajos
"Még élek és még mindig
dalolok" -
írta vén kort sem ért
hü lelki társam.
Ősz vitte el, s ha
rá-rágondolok,
eljön, hogy lélek-arcát újra
lássam.
S amíg maholnap én is
indulok
nagy s$
Rapsonné erdejében - Áprily Lajos
Ádikának, Zsolcikának, Bandikának, Gyurikának:
a négy unokámnak
Meredek sziklán
három patak között épült
Rapsonné vára.
Rapsonné asszony,
hogy várából
kikocsikázhassék,
széles köutat
ép
Gesztenyelomb - Áprily Lajos
Terítve fekszik,
szökén, szerteszéjjel.
Tévedt sugár sárgítja
színeit.
Egy huncut szél, kis
garabonciás,
beront s szönyegre
szönyeget terit.
Nézem. Pedig megtréfál majd
az éjjel:
Kiszáradt nyírfa - Áprily Lajos
Hervadtan áll. Mi
pusztíthatta el?
Lombos nyírtársain cinkék
zenélnek.
Nem bírta tán konok fagyát a
télnek?
Hadd álljon itt. Maradjon
arra jel:
itt holtak s élök
test-közelben élnek.
A régi húr - Áprily Lajos
Ez a te szép
ábrándországod...
Nem hallod-é a mult dalát?
Körül a régi
ismerösök,
ágas-bogas nagy almafák.
Ez a te szép ábrándországod.
Itt sírtad elsö
könnyeid',
szíved szerelm
Ibolya - Áprily
Lajos
Már nem látlak meg kerti
fü között,
kék kelyhedet bárhogy
kinálhatod.
Fáradt szememre fátyol
költözött.
Dúsan, dúsabban add az
illatod!
1965
tavaszán
Értem a szót - Áprily Lajos
Én értem itt a madarak
szavát,
ha jöttükröl beszél a
hangos ének,
ha sírják öszi búcsu
bánatát -
S ha még dalolnék, ök
is értenének.
1966.
május 7.
Itélet napja - Áprily Lajos
Ó, Szentgyörgypuszta,
rádszakadt a vész!
Tüzes pokollá lett a
hüvös ég,
trónján üvöltözött a
szörnyüség,
a magasságból öldöklésre
kész
ragadozók érc-szárnya
csattogott
s hozott pusztulást és
Csorgó - Áprily
Lajos
Az ér füzfáin hogy
virít a zöld szín!
Esett, de már egy kis folton
derül.
Esö-gyöngyös, finom,
fehér kökörcsin
s tüdöfü leng a
forrásom körül.
Egy nyáron csákányozva
felkutattam,
A változás - Áprily Lajos
A visegrádi hegységben
lakom.
S ha itt halok meg, az mi
változást hoz?
Ó, nem sokat, csak ennyit:
egy napon
szorosabban ölel a hegy
magához.
