KARÁCSONY, 1967 Baka Istvan

KARÁCSONY, 1967 Baka István

1

Karácsony lesz és tiszta béke,

a templomokat mind befűtik,

fenyőfát árulnak az utcán,

s a koromra leszállt a hó.

Okot találnak a fegyverszünetre,

cigarettára gyújthatnak az őrök,

meggyújtják a gyertyákat is, de nem

oltják ki a drótra tapadó reflektorokat sem,

néhány borotvált rabot kitesznek a fagyra,

örüljenek, hogy előbb szabadultak, ez jó magaviseletük jutalma.

2

Karácsony lesz és tiszta béke,

s mint minden évben, most is megszületik a gyermek,

ezt ki is hirdetik a szentbeszédben,

megbékélve ballagnak haza az öregek,

azért még van remény.

Dehát hogy lehet valaki isteni gyermek?

ha asszonyom lesz és egy szekérderék fiút szül,

honnan tudom meg, közülük melyik?

vagy én is az voltam, csak elfelejtették megmondani,

és most már késő, egyoldalú neveltetésem miatt

nem válthatok meg senkit, bár az

nagyon szép volna tőlem is.

Én gyakran sírtam, amíg fel nem nőttem,

eleinte nagyon sokat, aztán egyre kevesebbet,

nevetni is tudok, de azt tanultam.

De ha ő bőgött, mert összekapott valakivel

(talán Szent Jánoskával, a Keresztelővel),

bizony még a pici patakok is zokogtak,

még a felhőcskék, az angyalokról nem beszélve,

s milyen jó volt néki, sohasem fosztotta ki a szerelem,

mikor felnőtt már s rájött, hogy jobb mindenkit szeretni,

lánnyal nem illendő isten fiának járnia,

s hogy is kockáztatná meg, hogy nem viszonozzák,

ily csúfosan nem éghet le az isteni atyától

reá származott mérhetetlen szeretet.

S ha beteg lett véletlenül, széparcú anyukája

ráncos anyókává öregedett,

az angyalok persze megint zokogtak,

s könnyük a földre leesett, de mire leért

jéggé lett s elverte a termést,

így aztán mindenkit elszomorított a kis beteg.

És látlak téged is vékony talpú cipődben,

a későn összekuporgatott új kabátban,

mire megvetted, meg is betegedtél,

pedig te is azért jöttél, hogy elvedd a világ bűneit,

azóta meg is sokasodtak,

és kitanult a szenvedés,

kinevet ha magadra veszed.

3

Karácsony lesz és tiszta béke,

gyertyák, fenyők, gyermekkorom,

az újságcikkek elé nagy bé-betűket

biggyesztenek, s estétől reggelig

csak arra lőnek, aki szökne mégis,

bár ma estére mindenhol felmelegítették

a zsíros, sótlan leveseket.

Karácsonyra meggyógyulsz te is,

én meg hazautazom, hogy ateista családom

előtt a zongorán elpötyögtessem a "Mennyből az angyal"-t,

s megértő szívvel gondoljak századparancsnokomra,

aki tavaly engem sem engedett haza,

most én itthon vagyok s más áll a raktár mögött,

hideg tárak csörögnek oldalán, de este csomagot kapott,

minden rendben volna hát, terjeng a béke,

s a füst az időben kioltott tűzvészek fölött.

Ezen az estén mindenütt befűtenek,

szebb férjről álmodik a lány, kit két évig szerettem,

gyertyákat gyújt s bizonnyal látja őt,

nincs bajusza s nincs szemüvege sem,

s pontosan akkor jön, mire férjhez mehet,

de szép is volt! magasnyakú pulóverben járt télen,

és meleg csizmácskában, mégis betegeskedett,

de szépségét időben megóvta a láztól,

nem is volt soha szövődményes tüdőgyulladása,

amit te két hete hordasz a szíved mellett,

mintha a szíved alatt hordanád.

Karácsony lesz és tiszta béke,

és tisztára meszelt tanyák,

rozzant tetőik szentestére

nem roskadoznak már tovább.

Ma este minden egyszerű lesz,

nincs fájó múlt s nem éhes senki,

előveszik a feléreolvadt gyertyákat,

hadd égjenek idén tövig,

- jövőre színes kis lámpákat veszünk,

s több csillagszórót, hadd szikrázzon egyszerre három,

s másnapra még több vendéget hívunk,

de ne égessük most el a gyertyát,

hátha akkor nem kapunk újakat, -

énekeltünk már, megajándékoztuk egymást,

idén együtt vagyunk mind... menjünk vacsorázni.

Mégiscsak nagyon jó lehetsz, Uram,

bizalmat áraszt végtelen türelmed,

add, hogy sohase tudjuk meg, Uram,

hogy az a gyermek mégsem születik meg.

1967. december

[A vers egy kis részlettől eltekintve nem jelent meg sehol.]