|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
Az ér füzfáin hogy virít a zöld szín!
Esett, de már egy kis folton derül.
Esö-gyöngyös, finom, fehér kökörcsin
s tüdöfü leng a forrásom körül.
Egy nyáron csákányozva felkutattam,
hogy merre nö s tágul az ér-torok,
és csöbe fogva kö közé rakattam
s a víz azóta kö-szájon csorog.
Én felszívódom földben és idöben,
a versemböl egy rím-szó sem marad,
de él az ösvény s csorgóm ontja böven
a völgy felé a kristály-sugarat.
S mint most, derüs napokban arra csalja
a meg-meglankadt szölömüvelöt,
vagy gyúlt arccal leánya száll az aljba
és ö iszik csorgómból új eröt.
A drága hüst sokáig érzi szája,
testében is forrásom frisse van,
s fenn megpendül szölönyitó kapája:
új sorba vág dalolva és vigan.
Találat: 962
