Tavaszi pillanat - Áprily Lajos
Új rügy s új fü, és újra
mondhatom
és örvendezve mondhatom,
hogy élek.
Kékes vihar-fekete alapon
a cseresznyefa-gömbök
habfehérek.
Hivogató vers - Áprily Lajos
Ha ritkul fenn a Csóványos
hava
és kertetekben a mandulafa
felvette rózsaszínü
köntösét,
forsythiátok csupa sárga
láng,
langyos széllel köszönt a
nap reánk
és jószag száll a völgyben
szerteszét,
Milton - Áprily
Lajos
Azt álmodtam, találkoztam
veled
s orcádon foltot láttam:
könny-nyomot.
Mit siratott világtalan
szemed?
Az elveszített paradicsomot?
1966.
február
Betegszoba - Áprily Lajos
Itt megpihensz. A környezet
kiszolgál,
az ápolónak gondja van reád.
Mintha régi, beteg fiúcska
volnál.
De - vén gyermek - mondd,
hol maradt anyád?
Csendes pillanat - Áprily Lajos
Ülök a nyírfalombok
hüvösében,
völgyünk is nyári csendbe
szenderül.
Bárányfelhöcske int
felém az égen,
s a béke lelke pillangóz
körül.
1966.
július 15.
Parajd, 1897 - Áprily Lajos
Rózsikáéknál mindig cseng az
üllö.
A titokzatos, néma
temetö
játszóhelyem.
Rengetegekböl suhog a
Küküllö.
A rengeteg titkát is
ismerem,
van egy kilences
flóbert-fegyverem
s
A tengeren rab énekel - Áprily Lajos
Örömtelen, rabmunka-reggel.
Borút hoz és viharszelet.
Evezöm fáradtan
csikordul
a csapkodó vizek felett.
Elnézem záporfüggönyön túl
hogy halványul a messzi
part,
ahol tetök
Egy nap - Áprily Lajos
Egy nap nem ébredsz fel.
Kutyád,
hogy láncra kösd, hiába
várja.
Nem érdekel többé a völgy,
sem meteorológiája.
Nem hallod többé, mit jelez
a szajkó-raj, sok éber
örszem.
Nem élvezed a drága
HAJNALTÓL REGGELIG Baka
István
E szép és otthonos
világban
derűsen csillognak a
kések,
s a hajnal csodaszép, -
ezért is
nem mulasztják el a
szegények.
A holddal áradt vizeket
kihűlt szellőcske gyűri
ráncb
Vénség - Áprily
Lajos
Zord vagy, zordságod sok
derüt megöl,
sokat nyögsz, mint a
megroskadt malom.
Úgy kell neked: a rút vénség
elöl
miért nem szöktél meg
fiatalon?
Tetön - Áprily Lajos
Kós Károlynak
Ősz nem sodort még
annyi árva lombot,
annyi riadt szót: "Minden
összeomlott..."
Nappal kószáltam, éjjel nem
pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre
mentem.
Ott lenn: sötét kö
Faust és a Gond - Áprily Lajos
Arcod csupa komorság és
redö.
Ki vagy, te vézna,
sápadtarcu nö?
- A Gond. -
A Gond?
És mit akarsz velem?
- A
leheletemet rádlehelem. -
Miért?
-
Azért, hogy megvakítsalak. -
Pus
Ritka madár - Áprily Lajos
Köd, köd, konok köd, fákon
zúzmara.
De szín ütötte át a vak
homályt:
az öröm pirostollu madara,
a ritka szép madár a fánkra
szállt.
1966.
február
Viharfelhö - Áprily Lajos
Korom színét komor bíbor
szegi.
A tüz-isten haragja
lökte ki.
Még néma villanás lobbantja
meg,
de sors feszül mögötte:
fergeteg.
Vércseppem sorsa - Áprily Lajos
Egy cingár szúnyog arcomhoz
tapadt,
megtelt és elszállt,
véremtöl kövéren.
De pókhálószálak közé akadt,
s az éhes pók elszívta
töle vérem.
1965
Kis fenyöfa - Áprily Lajos
1
Én lankadó virágot
ma nem hozok neked,
még sorsgúnynak vehetné
tövises életed.
A szép tavaszt kivárom,
a langyos felleget,
s elcsöndesült fejedhez
fenyöfát ültetek.
Vadlúd-vonulás - Áprily Lajos
1
Hajnalszürkület óta egyre
jönnek,
köd rejti útjukat,
homály-özön.
Csak hangjuk sír át vattáján
a ködnek -
Miért fájóbban, mint más
öszökön?
2
Ezen az öszön
sür&#
Nyüzsgö bolyok - Áprily Lajos
Kis boly, mi izgathatja
hangyanéped
vihar elött? A
pusztulás, a vég?
S oly lázasan mi nyüzsögtet
ma téged,
nagy, nyugtalan bolyunk,
emberiség?
1966.
augusztus
Akácerdö, viharban - Áprily Lajos
Hogy verdes, csapkod minden
lombos ág,
ha orkán kezd a fákkal
játszani!
Olyan ez a vad
összevisszaság,
mint egy bomlott agy
eszme-táncai.
Férfi vagy-e? - Áprily Lajos
Nézlek s kétkedve gondolok
reád
és férfi-voltodat
latolgatom.
Akarat-é concupiscentiád?
Hímnek hím vagy. De férfi?
Tagadom.
1966.
június 17.
