Amphitheatrum - Áprily Lajos
Itt néma most a kö,
szikkadt a rög.
De hogyha csendet
érzéklö füled
megejti a káprázó révület:
nép zúg, vad bög,
gladiátor hörög.
Nostalgia - Áprily Lajos
Idegenül ver itt a szívem,
sok itt a zaj, sok a sugár.
Nagyon szeretnék
visszamenni:
a hallgatás barlangja vár.
Magányom sziklaboltozatja,
sötét, sok-esztendös
tanyám,
ahol a vérem dobbanás
Kinek mondjam? - Áprily Lajos
Kinek jelentsem, hogy
nö már a nap,
eresz-csurrantó szél a
völgybe csap.
Kinek mondjam: hallod a
drága neszt?
A cinke nyírfánkon pengetni
kezd...
Rímjáték havasesöben - Áprily Lajos
Hull, hull a bús
havasesö,
hideg fátylat zizegve
szö.
Ég és torony
ködbeveszö.
Hull, hull a bús
havasesö.
Kedvem miért oly elesö?
Hull, hull a bús
ha
Őszi versek - Áprily Lajos
1
Az éjjel vad, süvöltö
szélvihar volt,
leverte mind az öszi
levelet.
Gyorsszárnyalású,
lilaszinü felhök
lebegnek át a holt
erdök felett.
Az éjjel vad, süvölt&
Örülj, szívem - Áprily Lajos
Most már örülj, szívem. Édes
levét
vágott sebböl cseppenti
már a nyírfa,
s a völgy felett, a magas
rét egét
tele zengi pár mámoros
pacsirta!
Karácsony-est - Áprily Lajos
Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett
szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
Mi gyözött
érdességemen?
Mitöl csókolhat úgy
kezem?
Si
Ködös évszak elött - Áprily Lajos
Most gyüjtsd a fényt.
Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a
menny.
A lelkedet csür-szélességre
tárd
és kéve-számra szedd a
napsugárt.
Azt is, amit a nap búcsúzv
Enyedi diákok - Áprily Lajos
Aludtak a lányok,
ébredtek a kertek,
hajnali szél lengedezett,
mikor útrakeltek.
Korán útrakeltek,
arany napot leltek,
fény zsongott a szivükben
is,
attól énekeltek.
Hat napjuk a go
Az égi oszlop - Áprily Lajos
Lengö torony. Fényes
felleg-titán.
Ez volt az Isten-rejtö
égi jel,
az a felséges oszlop, mely
után
révült arccal megindult
Izrael.
A HAT TYÚK Baka István
Hódolat La
Fontaine-nek
Tollát mésszel bekente hat
tyúk,
és azt képzelték: ők a
hattyúk,
s hattyúdaluk elzengni
bátran
beugrottak a tóba hárman,
de nem mondhatták azt se:
kot,
Most már a holt fürdöt is ismered - Áprily Lajos
Be jó, hogy jártam erre is
veled:
most már a holt fürdöt
is ismered.
A suttogó, nagyárnyú sétaút
milyen döbbent magányosságba
fut.
Minthogyha néha most is
rezge
Az álomhoz - Áprily Lajos
Varázsolj friss, üdítö
tájakat,
a búskomor színt nem
szivelhetem.
Varázsolj ifju arcokat
nekem,
ritkábban rajzolj régi
holtakat.
1966.
szeptember 14.
Assisi, jöjj... - Áprily Lajos
Vadjárta út ez, vadcsapás,
moha-szegélye zúzmarás.
Halkul a léptem. De a vad,
az öz s a szarvas
megszalad.
Pedig kezem fegyvertelen.
Assisi, hívlak. Jöjj velem.
Nagyobb erő
Kánikula - Áprily Lajos
Tikkasztó höség,
meddö fellegek,
gyötör megint a néma nyári
rém.
Ti irgalmatlan, szikkadó
egek,
csak egy mennydörgést
küldjetek felém!
Keleti szél - Áprily Lajos
Hogy száll a sok fehér
galamb,
pehely-galamb a sok fedélre.
Új tél. Zsibongó, pesti tél.
Ne félj, ne gondolj régi
télre.
Nézzük meg lenn a vén Dunát,
vizét a hídláb hogy zugatja.
Ne félj, ninc
Mütét - Áprily Lajos
Rembrandt. Fekszem a
mütö-asztalon,
mélyül a perc, mintha
sürítve élném.
Az orvos megnö, sorsos
hatalom,
s életem ott remeg a kése
élén.
