Félvers - Áprily Lajos
Félvers maradt, mert nem
lelhette meg
a teljességet igérö
zenét.
De visszatért az elmerült
szöveg,
s kikövetelte második felét.
1966.
június 2.
Nyírfák - Áprily Lajos
El-elnézem finom nyírfáimat,
úgy állnak, mint egy
szöke lánycsapat.
Finn lányok. Szüz lelkük
kedves nekem,
Küllikki, Hilka - így
dédelgetem.
A kertbe ment - Áprily Lajos
Uram, én nem tudom, milyen a
kerted,
a virágosod és a pázsitod.
Én nem tudom, virágok
ültetését
ágyásaidban hogy igazitod.
Csak azt tudom, hogy
kendöjét levetve
júniusi vasárnap hajnalán,
Sírrablás - Áprily Lajos
Az álmomat szeszélyes
fantómok látogatják:
egy éjjel összezúztam
a múlt aranylakatját.
Dohos, nagy kriptasírban
sok régi, bús halottam
sejtelmes öszi órán,
éjjel meglátogattam.
Üveg
Zápor - Áprily
Lajos
Most felleg gyül, szél
jár, villám fakad,
szürkébe fúl Visegrád
omladéka.
Esik. Tán szíve is
belészakad,
oly lelkendezve szól lomb
közt a béka.
A nyírfa sírt - Áprily Lajos
A szélben sírt a nyírfa, a
törzse meghajolt,
beszédes volt sirása,
panaszolt, panaszolt.
Hallgattam: néha felnyög
vagy halkan felsikolt.
Vajon nem elvarázsolt
királylány hangja szólt?
1966.
ápr
Hypertonia - Áprily Lajos
1
Milyen fülledt, halálos ízü
éjjel:
ernyedt karokkal állnak künn
a fák -
a hold a kertet most itatja
fénnyel,
hogy issza két sor óriási
mák!
Csábít a fény s az ajtómon
kilépek,
s meglát
Ómagyar Mária-siralom - Áprily Lajos
Átírás
Voltam sírás-tudatlan
s most sírva szenvedek.
Epesztö fájdalomtól
testem, lelkem beteg.
Fiam volt szép világom,
sugaras, mint a nap,
s én édes örömemtöl
Jaj, a vihar - Áprily Lajos
Jaj, a vihar, hideg vihar,
barbár szelek vad öszi
sodra.
Jaj, a szilaj zápor-roham
özönnel zúg a terraszodra.
Jaj, a homály, ablak-homály,
útját a csepp sietve rója.
Jaj, rácsos párkányod
Forrás! - Áprily Lajos
Én nem tudtam, kié a kert,
mikor a bokrok közt
betörtem.
Vérem feszült, ínyem tüzelt,
s hökkenten álltam és
büvölten.
Forrás! - ujjongtam fel
vadul,
berontva egy cédrusfa-körbe,
mert láttam: kútf
Ritka csókok - Áprily Lajos
Minálunk otthon ritka volt a
csók,
csókoltak érkezök s
elutazók.
Anyám álmomba visszajár.
Miért?
Az elmaradt fiúi csókokért?
1967.
január
Vendég-fogadás - Áprily Lajos
(Van köztük író s olvasó
is.) "Erre,
úri szalonnal nem
szolgálhatok.
De ide üljetek, kérlek,
plein-airbe,
a nyír-szalonba -
parancsoljatok."
1966.
május 8.
Menjünk a hóba - Áprily Lajos
Milyen fehér az út. Menjünk
a hóba,
hagyd itt ma ezt a sápadt
koronát,
amit a villanylámpa-gloriola
munkára hajló homlokodnak
ád.
Levetném én is most egy
alkonyatra
a fáradtságom: szürke
ra
Mi vár reánk? - Áprily Lajos
Rövid tavasz, gyorslábu
nyár,
oly lázasan hová rohantok?
Ha így száguld idönk,
mi vár?
A hantok várnak ránk, a
hantok.
1966.
május
A malom - Áprily Lajos
Egyhangúságban csacska
izgalom:
hullámos árban ócska kis
malom.
Láncokra verve sok-sok éve
már
ezüst vizen arany termésre
vár.
A keskeny pallóján aki
belép,
megérzi meghitt, ösi
életét.
Új bor - Áprily
Lajos
Hetven hegyél kifáradt
vándora,
igyál, pezsdül az új tavasz
bora.
Virágszemü tündér lebeg
feléd -
ürítsd ki csordultig telt
serlegét.
Ketten figyelünk - Áprily Lajos
Rigódal szól felettem.
Figyelem.
A fuvolás le-letekint a
lombból.
Kedves cirmoscicánk itt ül
velem.
Ő is figyel. De ö
zsákmányra gondol.
1966.
június 22.
A rím - Áprily
Lajos
Hazája álom és titok,
szem-nem-legelte pázsitok.
Egyszer csak itt van s mint
kis ér,
csilingel és kisér, kisér.
S fürtös csengö lesz:
hangpatak,
amelybe új csengés szakad.
Mentát locso
Az öregség barlangjában - Áprily Lajos
Öregség - rangja Vénség is lehet
-
szíjas, szikár kézzel
csuklón fogott,
s barlangba vitt. Riadtan
nézem ott
a roham-jelre váró
szörnyeket.
A magas nyárfa - Áprily Lajos
Ülök szemben vele a fapadon
levélrezzentö
szellös esteken.
Mi neveltük magasra.
Hallgatom:
suhog, suhog - s úgy mond, úgy mond nekem.
1965.
augusztus 7.
