Menjünk a hóba - Áprily Lajos

Menjünk a hóba - Áprily Lajos

Milyen fehér az út. Menjünk a hóba,

hagyd itt ma ezt a sápadt koronát,

amit a villanylámpa- 222d33c gloriola

munkára hajló homlokodnak ád.

Levetném én is most egy alkonyatra

a fáradtságom: szürke rabruhám,

s hagynám, simuljon drága égi vatta

éber sebemre altató-puhán.

Ilyenkor, egyszer... szálltunk még a hóba,

tündér karácsony volt, emékezel?

(A csónakunk sosem siklott azóta

boldogság kék partjához oly közel.)

Hó volt a fákon, vagy tündér-kelengye?

Szél járt felettünk, vagy varázs-fogat?

S havasra vittek, vagy a végtelenbe

a párás, zuzmarás mokány-lovak?

Fenn házikó várt - mint a Grimm-mesében -

és pattogó tüz és arany tea,

s hórengetegben nagyra nyílt sötéten

bennünk egy vérvörös ázálea...

Azért - fehér az út - menjünk a hóba,

fogadd el azt a fényes koronát,

amit a pelyhek csillagzuhogója

a múltba fordult homlokodnak ád.