Áprilisi hangulat - Áprily Lajos
Egyszerre szólaltak meg, egy
napon
(- ó, április csodája, nagy
duett -):
A fülemüleszó az ágakon
s a mennydörgés virágzó fák
felett.
Az öregség ellen - Áprily Lajos
Öregséget kívánsz? Nagy ára
van:
nem mindig egy csapással
sújt a vég.
Ki éltél megtöretlenül,
vigan,
mi akarsz lenni: vak vagy
nyomorék?
1966.
szeptember 17.
Az utolsó találkozás - Áprily Lajos
Hideg esö. Benn
gyászposztós falak,
ravatal, tele szalaggal s
virággal.
A koszorúk felett
megláttalak.
Láttam: találkoztál a szabadsággal.
A februári hó dalol - Áprily Lajos
Fehér testem fagyban feszül,
hajnal körül jegesre
hül.
A róka-talp, a nyúl-köröm
megcsúszik sima
börömön.
De dermedt testem érzi már,
hogy egyszer eljön egy
sugár.
E
Fácános erdön - Áprily Lajos
Nincs fegyverem. De hogyha
volna is,
így állnék itt tavaszi
"vadlesen".
Figyelgetném: a kakas már
hamis,
a tyúkok sétálnak
szemérmesen.
Ütközet után - Áprily Lajos
A végzet itt mohó kézzel
kaszált.
Berzenkedik az erdön
már a holló.
Ó, ne nyilazd le ránk a
döghalált,
szánj meg, pogány Nap,
rettentö Apolló!
A hegyek - Áprily Lajos
Te meg fogsz halni. Ők
meg állni fognak
komor trachytba dermedett
titoknak.
Ne higgy nekik. Csak
játszanak tevéled,
csak hitegetnek némán, hogy
nem élnek.
De én kilestem: csalfa
óriások,
Indulj - Áprily
Lajos
Fecseg a város. Ronda baj,
ragad.
Te is fecsegsz, fitogtatod
magad.
Pedig hazád a hallgató
határ.
Ennyit se mondj. Menj:
Szentgyörgypuszta vár.
Esti dal - Áprily Lajos
Makkai Sándornak
Ültem bent a két fiammal
tüzvilágos pamlagon.
Jött az este, barna koldus,
könnyesen jött és vakon.
Őszi zápor dobverése
peregett az ablakon.
Két fiacskám karcsu testét
Lunula - Áprily
Lajos
Milyen lehetettél,
régen-régi nö,
ki ezt a sarló-forma díszt
viselted?
Rabsorsú voltál vagy
elökelö?
S milyen világot tükrözött a
lelked?
S a Luna-dísz, melyet hab
örizett
s ve
De profundis - Áprily Lajos
Töredék
Fülledt, fukar nyár.
Hallgatás
forrástalan nyugalma bennem.
Ki küldi ezt a furcsa dalt,
mely most keresztüldong a
csenden?
Itt mi vagyunk.
Jelentkezünk.
Sokan vagyunk.
Hajolj a mély
Kék öszi nap - Áprily Lajos
Nyár-mímelö, kristályos
délután.
Az égi tó
tengerszem-tükrü, tiszta.
Hogy futnál most egy kék
szellö után
a nyár selyem-kék sátorába
vissza.
De pázsitunkra suttogó,
beteg
A sárkány - Áprily Lajos
A Szentgyörgy-pusztánk néha
megremeg
s rémek közül kiront a
szörnyeteg.
Kék lángokat vet s
irtóztatva néz.
Hívlak: segíts meg, jó
dárdás vitéz!
Búcsú a kortól - Áprily Lajos
Vén testemnek pár rongyot
meghagyott,
botomra tüzöm, melyhez
vér tapadt,
s meglengetem: Az én korom
halott.
Köszöntelek, te szörnyü
virradat.
Téli reggel - Áprily Lajos
Ködben ember haladt.
Páncélos hó harsant a súly
alatt.
Szakadt a fátyol:
hegytetöre ért.
Nap villogtatta bükkcserjén
a dért.
Gallyak hóbarlangjába cinke
szállt,
fény szédítette s egy napos
Gyönyörü napok - Áprily Lajos
Májusi reggelek. Sugár-özön,
a friss szellöt is
átitatja fénnyel.
A fácán minden reggel
átköszön:
"Gyönyörü nap. Hogy
aludtál az éjjel?"
1966.
május 3.
Hazug tavasz - Áprily Lajos
A rigó füttyel adta már a
jelt,
azt hitte: itt a fény, az
áhitott.
De jött a fagy s a fénnyel
harcra kelt,
vad Góliát legyözte
Dávidot.
Vezeklés - Áprily Lajos
Hívtak s én néha társaságba
mentem,
s örültem is, hogy
társaloghatok.
Most itt az ölelö
remete-csendben
vezeklek érte: mélyen hallgatok.
1966.
április 13.
Hívogat a szél - Áprily Lajos
A Rózsadombról fú a szél,
levelet üz és felleget.
- Gyere ki, vándor cimborám,
csatangolunk a fák során.
- A gond nem enged. Nem
lehet.
Tetön a zápor megsuhog:
- Szeretöm volt
