Enyedi diakok - Áprily Lajos

Enyedi diákok - Áprily Lajos

Aludtak a lányok,

ébredtek a kertek,

hajnali szél lengedezett,

mikor útrakeltek.

Korán útrakeltek, 222d38c

arany napot leltek,

fény zsongott a szivükben is,

attól énekeltek.

Hat napjuk a gondé,

hetedik: vasárnap,

akkor dallal nekivágtak

a szabad határnak.

Erdök elrejtették,

völgyek befogadták,

érces fiatal dalukat

Érchegyek zúgatták.

Szárnya volt a hangnak,

ahogy szállt mögöttem,

szárnya volt a kedvemnek is,

bennük gyönyörködtem.

Sokan elmaradtak,

sokan búcsút vettek,

de helyükre régi dallal

mindig újak jöttek.

Virágszedni jártak

csuda pázsitokra,

illatozott a kezükben

a vadnárcisz csokra...

Hívó hegyek útját

most egyedül járom.

Elmaradtak a fiaim,

kicsi lányom, párom.

Néma völgy elöttem

s nagy, komor hegy-élek.

S ahogy megyek, hátam mögött

megzúdul az ének.

Ezerhangú kórus

nyomomon jö lassan,

aztán felszáll s tovább szól a

sugaras magasban.

Zengetik a sziklák,

zsongatják a rétek.

Régi, kedves, hü csapatok,

tudom, ti kisértek.

Kisértek a zúgó

világ-zivatarban,

lélektelen vad idökben

lélek van a dalban.

Halljátok-e hangom,

mikor elkiáltom:

Daloljatok csak, sok ezer

enyedi diákom!

Szentgyörgypuszta,1942-43