kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Aludtak a lányok,
ébredtek a kertek,
hajnali szél lengedezett,
mikor útrakeltek.
Korán útrakeltek, 222d38c
arany napot leltek,
fény zsongott a szivükben is,
attól énekeltek.
Hat napjuk a gondé,
hetedik: vasárnap,
akkor dallal nekivágtak
a szabad határnak.
Erdök elrejtették,
völgyek befogadták,
érces fiatal dalukat
Érchegyek zúgatták.
Szárnya volt a hangnak,
ahogy szállt mögöttem,
szárnya volt a kedvemnek is,
bennük gyönyörködtem.
Sokan elmaradtak,
sokan búcsút vettek,
de helyükre régi dallal
mindig újak jöttek.
Virágszedni jártak
csuda pázsitokra,
illatozott a kezükben
a vadnárcisz csokra...
Hívó hegyek útját
most egyedül járom.
Elmaradtak a fiaim,
kicsi lányom, párom.
Néma völgy elöttem
s nagy, komor hegy-élek.
S ahogy megyek, hátam mögött
megzúdul az ének.
Ezerhangú kórus
nyomomon jö lassan,
aztán felszáll s tovább szól a
sugaras magasban.
Zengetik a sziklák,
zsongatják a rétek.
Régi, kedves, hü csapatok,
tudom, ti kisértek.
Kisértek a zúgó
világ-zivatarban,
lélektelen vad idökben
lélek van a dalban.
Halljátok-e hangom,
mikor elkiáltom:
Daloljatok csak, sok ezer
enyedi diákom!
Szentgyörgypuszta,1942-43
Találat: 2955