HAJNALTÓL REGGELIG Baka Istvan

HAJNALTÓL REGGELIG Baka István

E szép és otthonos világban

derûsen csillognak a kések,

s a hajnal csodaszép, - ezért is

nem mulasztják el a szegények.

A holddal áradt vizeket

kihûlt szellõcske gyûri ráncba,

az ág közt óvakodva leng

a jóllakott szemek parázsa.

A fák csupasz magányukat

emelgetik: párjuk szerelmét,

s egymásnak vetett vállukat

összetartja a meztelenség.

Most én is így állok veled,

e szép világ magába békít,

aludj csak, majd felkeltelek,

mire a csillogás megérik.

1967. december

[Kötetben: Magdolna-zápor]