MÁR EGYRE TÖBB EGET Baka Istvan

MÁR EGYRE TÖBB EGET Baka István

Már egyre több eget szorongat

a vékony lomb, s a szürkület

nyálazta törzsre ült 343j98d a görcsös

árnyakká testesült hideg.

Majd szél támad s gödrök vizében

kegyetlen arcát megmutatja,

s az elsimult tükörre szépen

rászáll a csillagok nyugalma.

Az út két oldalán felálltak,

gyökereik szántotta parton,

a fák. Kifent ágak vigyáznak,

hogy minden ugyanígy maradjon.

E tájban nem vagyok, csak értem,

a fásult égen lóg kabátom,

megóv az is, mint hasztalan,

de eladható szabadságom.

[Kötetben: Magdolna-zápor]