Oriolus galbula - Áprily Lajos
Ma új hang szólt a mámoros
zenébe,
furulyáló hang, érzelmes,
csodás:
hajnal körül a völgy
orchesterébe
megérkezett az arany
fuvolás.
1966.
május 4.
Negyvenéves fiamnak - Áprily Lajos
Enyed. Ott most szirmok
havaznak,
s reád gondol holt nagyapád.
Nem érzed a csodás
tavasznak,
mely megszült,
sürü illatát?
1953-ban
írtam, április 24-re
Kín és vágy - Áprily Lajos
Gorgo mered rám s Erynnis
követ.
Most tragikus görög lettem
valóban.
Ó, hogyha megfürdetném
lelkemet
egy feledtetö
Léthe-zuhogóban!
Gondtalan madarak - Áprily Lajos
Ujjong a gondtalan
madársereg,
morajló felhö sem
rettenti meg.
Borús emberlélekkel
hallgatom.
Nem ismerik a gyilkos szót:
atom.
1966.
március
Dalol a pinty - Áprily Lajos
Tavasz! - harsogja
diadalmasan.
Versenyre hív?
Vetélkedöt keres?
Fülemilét? Csak egy strófája
van,
de az az egy zengö,
tökéletes.
1966.
április 28.
A negyedik emeleten - Áprily Lajos
A mennyezet lábaktól
dübörög,
ajtó csapódik, rossz
tüdö köhög.
Bosszúságom csak az enyhíti
meg,
ha néha fenn egy kisgyerek
tipeg.
1966.
február
Látogatók - Áprily Lajos
A ház, a cella érdekes
nekik,
tudakolják: min és hogy
dolgozom.
Miért nem az erdöt
fényképezik,
az erdöt, melyböl
versemet hozom?
1966.
július 26.
Fegyvertelen vadász dala - Áprily Lajos
Völgyek felett hangos
torokkal
üzenhet a vadásztülök.
Békét kötök az állatokkal,
az erdövel kibékülök.
Rejtözve már többé nem
állok
zsákmánnyal csábító lesen.
Márciusi s
Június 21. - Áprily Lajos
1
Az esztendö ma
átbillent az ormán,
lejtöje várja: nyári s
öszi rét,
és lenn, az öszi táj
alatt, mogorván
komor vidék: a téli
vaksötét.
1966.
június 21.
2
Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek - Áprily Lajos
Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fök hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz,
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új
Régi lány - Áprily Lajos
Familiád öregje lettél,
a száguldó idön
csodálkozz.
De régi lánnyal, kit
szerettél,
ne találkozz, jaj, ne
találkozz!
1966.
október 8.
Rasmussen hajója - Áprily Lajos
Páncél szügyét a fergetegnek
halálra-szánt daccal szegi.
Virágos kikötöre
gondol:
ezer kendö intett neki.
Jól tudja, egyszer nincs
menekvés,
az útnak vissza-útja nincs.
Örök zát
Felelet egy ismertetönek - Áprily Lajos
Hogy Ábel lelke költözött
belém?
Lehet. Sosem lihegtem
bosszuért.
Kain-lelkektöl jött a
földre rém,
Kain-lelkek ontották itt a
vért.
1966.
május 26.
Hös - Áprily Lajos
Ó, szörnyü kor, mely
vassal s vérrel érvel!
Érces csengésü
hösi ideál!
Az itt a hös, aki a kor
dühével,
bús homlokát felszegve,
szembeszáll.
1944
CHE Baka István
szögekre aggatott üresség
erdőn az ég
ráncok a vadvizen a felhőn
világgá táguló öregség
zöld veritéke fáj a
földnek
vetéseket dadog a kín
megöltek.
[Kötetben:
Miatyánk - Áprily Lajos
Imádkozom, halkan,
szomoruan.
A szó megtorpan, mire odaér:
A mi mindennapi... Rég
nincs, Uram,
az asztalunkon egy falat
kenyér.
Köszönet - Áprily Lajos
Közeledik felém a nagy
Titok.
Halkul a dal, ritkul a
Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már
elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet,
olvasók.
1966.
július 19.
Város...! - Áprily Lajos
A halott barátnak*
Város - mely itt lüktetsz az
ösz ködében,
bástyáid elött megállok
az uton,
megtörülöm verejték-marta
képem
és belépek páncélos kapudon.
Város, amelyben forró
ifjúsá
