Biztatás fiatal fenyöknek - Áprily Lajos
Szemközt a bokros oldalon
hetekig szólt a hangos ének:
falusi leányok s legények
dalolva ástak gödröket
sokezer
fenyö-csemetének.
Járok a zöld foltok között
s szólok: "S
Vizimalom - Áprily Lajos
Térkép, iránytü,
ócskaság
S turista-fénykép, egy
halom,
Közülük egy szivembe vág:
Vizimalom, vizimalom.
Szabad fiúk, szabad habon,
Szabadvadász víg cimborák,
Három diák a csolnakon
És me
Üstökös - Áprily Lajos
Nézlek, titokzatos "sugár
ecset".
Milyen vészt hirdetsz
ösi hit szerint?
Az égre jósjelt vetsz,
félelmeset,
megborzongatsz s fényködbe
tünsz megint.
Hol járt a dal? - Áprily Lajos
Hol járt a dal - mit
kérditek?
Kutak titkát ki fejti meg?
A dalnak is titok marad,
miért dagad, miért apad.
Hányszor van úgy, hogy
mélyre ás,
s ti azt mondjátok: hallgatás.
És mond
Áprilisi mennydörgés - Áprily Lajos
Hallom, hallom komor
zengésedet,
megrenget és megráz egy
féleget.
Hogy tudtatok lelkemben
zengeni,
ó, ifjuságom mennydörgései!
1963.
április
Vigasztaló vers - Áprily Lajos
Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szünnek, vizek
apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.
Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja
szárnyát
s elmenekül a puszt
Pillanat, II - Áprily Lajos
Vajon melyik tavaszból
érkezett
a szívduzzasztó ritka
pillanat?
Megláttam öszülö
hajad megett
hosszú, fekete,
sürü lányhajad.
Maion - Áprily
Lajos
Tydeus gyözött. Lábánál
hevertek
tág szemmel, mint a
megkéselt kosok,
kik életének hurkot vetni
mertek:
az Eteocles-küldte harcosok.
Komor szemét múlton
hordozva, távol,
ott állt a végsöne
Árpád - Áprily
Lajos
"VIII. 28. Enyed jutott
eszembe.
Ha meghalok, mi lesz a
kisfiamból?
Dnyeszter, cölöp-tutajhíd,
Mariampol.
A híd ívén: Zum Sieg. A
gyözelembe."
A gyözelem volt lelketekbe
írva,
rohamra
Fázom - Áprily
Lajos
Fázom. Miért tagadjam,
emberek?
A szívem is gyökérig
didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha:
Egyedül...
És néha megrettent egy
látomás,
makacs kíséröm lesz,
lidércnyomás:
Bibliásan - Áprily Lajos
A kígyó felsiklott a
sziklán,
eltünt, a rom rejtette
el.
A kígyó felsiklott a sziklán
és nem maradt utána jel.
A pisztráng megvillant a
habban,
hullt lepke küzdött a habon.
A pisztráng meg
Halálmadár - Áprily Lajos
Havas tetöknek már
lefolyt a vére,
sötétlilára vált a
szürkület.
Sziklák közül a hold
cyclops-szemére
szájtátva bámul sok sötét
üreg.
A tónak lent hullámos lesz a
tükre,
szellö-uszályon é
Kötörés a völgyben - Áprily Lajos
Ülök a hosszú munka-sorban,
a gyepszélen követ török.
Mindegy, hogy virrad rám a
reggel:
fény hull, vagy felleg-szó
dörög.
Pogány szerszám a
kalapácsom,
kegyetlenül zúz és hasít.
Őszi monológ - Áprily Lajos
Hallod? - Megint az ösi
jaj:
a páncélfényü öszi
varjak:
a nyár tüzéböl
perje-raj,
amit az öszi szél
kavargat.
Látod: ha most elomlanál
borzongató magányu réten,
Nagy pesti télben - Áprily Lajos
Kemény a tél, de még kibírja
testem,
s nap nap után
sirályszárnyon suhan.
Azt hiszitek, itt élek
Budapesten?
Nem itt: távoli székely
faluban.
Minusz húsz fok, hóhullás,
szénhiány...
Csup
A rabló - Áprily Lajos
Ki volt, milyen volt és
milyen korú:
mindegy. Mohón s kegyetlenül
rabolt.
Az éjszakában ördög-arca
volt,
s szeme gonosz volt, mint a
háború.
A halál himnuszából - Áprily Lajos
Naptól elbúcsuzom, mély
ködökbe veszek
és az elmúltakhoz hasonlatos
leszek,
erdei haraszthoz, hullt
rigómadárhoz,
hasonlatos leszek Mikecs
Annácskához.
Ritkul a hosszú mályvasor - Áprily Lajos
Ritkul a hosszú mályvasor,
az ághegyekre fecske
gyül,
fázósan megborzong a kert,
megyünk, itt marad egyedül.
A napraforgón cinke csüng,
a bokrokon vörös bogyók,
rozsdállanak
Isten veled - Áprily Lajos
Szivárványos látásom hova
lett?
A szent öröm, mely ittasulva
költ?
A gyöngyházfényt káprázó
képzelet?
Erosszal elmegy. Megfakul a
föld.
