Közeledö vihar - Áprily Lajos
Vonít kutyánk, szüköl s
szorongva nyög.
A szelek minden mérgüket
kiadják,
a háztetönkön egymást
fojtogatják,
az egyik már a kéményben
hörög.
Az elveszett hang - Áprily Lajos
Korom, te véres-karmu
szörnyeteg,
ne markold már a torkomat
tovább.
Ereszd ki hangom, hogy torz
és beteg
hörgésemet hallhassam
legalább!
Kézszorítás - Áprily Lajos
A súly: hetvenöt év.
Őrlödve vásom.
Itt nem segít rutophyllin s
niton.
De azt mondják: kemény a
kézfogásom,
a szorító kezet megszoritom.
Szeretném, hogyha végig
elkisérne
ez az er!
Holló a kereszten - Áprily Lajos
Zápor elöl futott
kocsink.
Fekete felleg-táltosok
zivatart vontattak az égen.
A városvégi
szölöhegy fokán
- mint véres öse egykor
Golgotán -
várva, mikor öleli át az est
f
Vállald a szót - Áprily Lajos
Humanisták - mondják. Vállald
a szót,
s ha téged illet, csak
kiáltsd oda:
A bigottság embert ölt,
milliót,
az emberiesség nem ölt soha!
1966.
július
Az öszi hang - Áprily Lajos
Hallod, fiam, mennek a
vadludak.
Valahol
bátyád felett is így száll
most a V,
s a fellegek is sorsos
arcuak.
Rá gondolunk. Ránk gondol.
Tudja jól:
úgy fáj a lelkünk, mint most
az övé.
Szeret az erdö - Áprily Lajos
Engem az erdö véd s
szeret,
utaimon erdök kisértek:
bükkök, gyertyánok, égerek,
tölgyek. Fenyök is.
Égig értek.
Most is, hogy visszagondolok
hajdani erdeim sorára,
a heg
Rigó riaszt fel - Áprily Lajos
Tünödve hordom
súlyos hátizsákom,
az új kínt és a régi
sors-panaszt.
De a rigó, figyelmes
jóbarátom,
avart zörrentve olykor
felriaszt.
Hívogatás - Áprily Lajos
Jöjjetek már, felhök,
jöjjetek,
zápor-fellegekké
nöjetek,
sürü
zápor-függönyt szöjetek.
Jöjjetek már, felhök,
jöjjetek,
és ha van még villám
bennetek,
meg ne haljak úgy
Antigone - Áprily Lajos
A Nap nagymessze, drága
Haimon,
most oldja bíbor csónakát,
a harmat-fényü
Dirke-tájon
tengerfuvalmak szállnak át,
s a szöke por éjjel be
fogja
temetni könnyü
lábnyomom -
Sötét az Ach
Omlik a fal - Áprily Lajos
Lazul a kö az udvar
köfalán.
Alszol-e köfaragó
nagyapám?
Kelj fel, Ziegler Mihály, a
Cenk alatt,
s kemény kezeddel rakj egy
új falat.
Fehér kiséret - Áprily Lajos
Hüs tengeri hajnal.
Fedélzeten állok.
Madarak kísérnek,
lebegö sirályok.
Úgy lengenek néha, mintha
szálon húznám,
szárnyukon a hajnal, alattuk
a hullám.
Hajladoznak, hullnak,
incselkedve
Láng a ködben - Áprily Lajos
Még fest az alkony. Már a
nagy palettán
más színe nincs, csak szürke
és sötét,
hóillatú szél tépi,
rázogatja
az égerfák megritkult
üstökét.
A víz a nagy multat halkan
siratja,
ónszínü v
Ismayer - Áprily Lajos
Azt a telet a havason
töltöttem. Különös, titokzatos világ, a rönktermelö telep regényes
birodalma vett körül. A kis alpesi kunyhót, a telep élelmezési raktárát,
hózivatarok ostromolták éjszakánként. Reggelre elt
Pisztrángok kara - Áprily Lajos
Benkö Gyulának
Erönket lassú víz
apasztja,
heves fény s emberszó zavar.
Rég volt, mikor a sík
folyóig
lesodort a vak zivatar.
Szakadó felhök
záporától
árrá dagadt a patak-
Kerget a tél - Áprily Lajos
Hó-zivatar feszül a
fellegekben,
szele száguldoz már fejem
felett.
Rég volt, mikor tavaszi
fergetegben
én üztem a menekülö
telet.
Ember! - Áprily
Lajos
Így látlak olykor: forró,
puszta téren
rohansz lihegve, mentenéd
magad.
S a Sors is száguld, hogy
nyomodba érjen:
alattomos, kegyetlen képü
vad.
