Antigone - Áprily Lajos

Antigone - Áprily Lajos

A Nap nagymessze, drága Haimon,

most oldja bíbor csónakát,

a harmat-fényü Dirke-tájon 252c21c

tengerfuvalmak szállnak át,

s a szöke por éjjel be fogja

temetni könnyü lábnyomom -

Sötét az Acheron homokja:

itt meg kell halni, Haimonom.

Mit is keresnénk árva-ketten,

hol égig ér a gyülölet?

Én gyülöletre nem születtem

és itt szeretni nem lehet;

s az ösöm átka, haj, suhogva

végigsüvölt a sorsomon -

Sötét az Acheron homokja:

itt meg kell halni, Haimonom.

Itt meg kell halni: Dike fénye

ki tudja, meddig nem derül,

mikor lesz embernek reménye

testvért szeretni emberül?

De lenn, törvények átkozottja,

majd új világról álmodom -

Sötét az Acheron homokja:

itt meg kell halni, Haimonom.