Lang a ködben - Áprily Lajos

Láng a ködben - Áprily Lajos

Még fest az alkony. Már a nagy palettán

más színe nincs, csak szürke és sötét 151d33b ,

hóillatú szél tépi, rázogatja

az égerfák megritkult üstökét.

A víz a nagy multat halkan siratja,

ónszínü várát rakja már a köd.

Körül halál. Egymás szemébe nézünk

távolba iramló sinek között.

S amint egymás keblére ráborulunk

remegve, fázva, lázba, csókosan,

úgy érezem: gyúlt ajkaink tüzének

valami csodás glóriája van.

Hogy minden élet itt a holt vidéken

két csókra duzzadt ajkunkban lobog,

piros kis lángban, mely köd-éjszakán most

szikrázva, izzva-bízva átragyog.