Két virág - Áprily Lajos
Túl a pallón szöke part
volt,
szöke parton barka-ág.
Barka-szagra cserje-ölben
felfigyelt a hóvirág.
Szóltam hozzá: part virága,
lepke álma, szüz
talány,
hazaviszlek hervadozni
ked
Hóban - Áprily
Lajos
Az erdöszélen lopva
róka jár
s csapás végén havas bozótba
fordul.
Mint holt kastélyon
büvös mese-zár,
a hó a sí alatt halkan
csikordul.
A köd mögül rekedten szól a
"kár",
jeges bajusszal
Lemondás - Áprily Lajos
Már én tudom, hogy így halok
meg.
Ily józanul s álomtalan.
Elemzö, gyilkos
öntudattal
gyötröm halálra önmagam.
Míg más a percnek él vidáman
és önfeledt-szerelmesen,
én gyülölt holdas
é
Néma köbánya - Áprily Lajos
Vén sziklafal. De itt-ott
már bozót:
vadrózsa, repkény, borbolya
s szeder.
Félkatlanában hangot és echót
nagynéha mállott kö
esése ver.
Ma szélkerülte enyhely,
csendsziget.
Rég volt,
Csókolj, veröfény - Áprily Lajos
Tavaszodást káprázó február.
A fény elömlik téli
szívemen.
Lehúnyom fátyolos, beteg szemem,
csókolgasd, februári
napsugár.
1966.
február
Őszi tükör - Áprily Lajos
A bükkösnek már rozsdafoltja
van,
rozsdállik már a fü a
réteken.
Nézem az öszi tükörben
magam:
jaj, csupa rozsdafolt az
életem.
Üzenet - Áprily
Lajos
Mi nem leszünk s ragyogni
fog a rét,
harangszó száll és pillangók
lobognak.
Megcsókolom az unokám
szemét,
így üzenek a drága, szép
napoknak.
Szeptemberi fák - Áprily Lajos
Bükkök smaragd színét erezve
fent
az elsö pár vörös folt
megjelent.
Állunk. Kezedben késö
kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az
elsö öszi fák.
Én azt mondom: Vér.
Vérfol
Együtt velük - Áprily Lajos
Száguldva jöttek, büszke,
széles ívben,
fekete szárnyuk lengett
komoran.
Feldobtam és veled rohant a
szívem,
te gyönyörü, szilaj
felhö-roham!
Haza - Áprily
Lajos
Egy életben kétszer
vesztettem el.
Nincs, nincs. Bús sorsot
értem és kietlent.
Hová vezetsz utam? Egy hang
felel:
Keress magadnak
elveszíthetetlent.
Szomszédok - Áprily Lajos
Kö mondja: Anna Nadler sírja ez.
Hier
ruht...
betüzöm. Nem tudom, ki volt.
Visegrád lánya. Itt sírt,
itt dalolt.
Tudom: hüséges
töszomszédja lesz.
Megraboltan - Áprily Lajos
Hogy megraboltatok, gonosz
dzsinek!
Nem lesznek többé szép,
erös szinek.
Nem látom többé késö
délután
napest aranyhídját a
Kis-Dunán.
A kora nyári égbolt
türkiszét,
az unokáim dr
Aranykapu - Áprily Lajos
Én is játsztam, énekeltem
ezelött sok évvel,
sok kis
rézcsengettyü-hangú falu-gyermekével.
Kerti gyepen,
temetöben, láncba-fogva játsztam
- temetövel szemben
laktunk, faluvégi házban -,
Mogyorók - Áprily Lajos
Kis útitárs, az este jön,
üljünk le itt a vén kövön.
Amit adott a nagy bozót,
törjük meg itt a mogyorót.
Míg szállnak, mint a gyors
nyarak,
különös, síró madarak...
Egyszer, magányos útköz
Keselyü - Áprily Lajos
Mit ér a jaj, mely torkomon
kitör?
Szemem az éjbe hasztalan
meresztem.
Az ösi kín, mint vad
keselyü-csör,
estétöl hajnalig
szaggatta testem.
Juhok - Áprily
Lajos
A kögátnál a víz vadul
zuhog.
A parton szöke hullám
jön: juhok.
Botverte és napverte kis
család,
hozzák az erdö minden
illatát,
hozza a lankák hüs
üdvözletét
tekintetük, a méla
sze
Vadlúd voltam - Áprily Lajos
Valamikor vadlúd voltam,
vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és
homályban
fel-feltámad régi vágyam:
társaimmal útrakelni,
Péter - Áprily
Lajos
Mosolytalan, tétova
kisgyerek,
mikor felelni kell, a hangja
reszket.
A latinból sosem tanulja meg
a híres dulce et decorum
est-et.
Ha nap süt rá, szabad órákon
át
erdöbe üzi egy
titkos szemér
Borvíz - Áprily
Lajos
Hogy buzogott, milyen ereje
volt!
Itták mohón, s láttad, hogy
jól fizet.
Azóta az édesvíz belefolyt,
s árulod azt is, mint a
borvizet.
