Megraboltan - Áprily Lajos

Megraboltan - Áprily Lajos

Hogy megraboltatok, gonosz dzsinek!

Nem lesznek többé szép, erös szinek.

Nem látom többé késö délután 747j92h

napest aranyhídját a Kis-Dunán.

A kora nyári égbolt türkiszét,

az unokáim drága szemszinét.

Naszály felett a hajnal pirosát,

a hegyoldal zöldülö bokrosát.

Patakom csillanó ezüst erét,

a zöld harkály kárminpiros fejét.

A márciusi kökörcsin-mezöt,

a hegysort, mit az est lilába szött.

És szürkék lesznek fényes fellegek,

s színtelenek a szöke reggelek.

S összel fakók a bíborszínü fák...

Olyan leszel, föld, mint az alvilág.

1965. február