A hold kiszáll - Áprily Lajos
A nap torzulva hull a kúsza
fákhoz,
nem ritkít már az ágyúk
ostora,
Egyet hörög még és kimúl a
páthosz,
s az óda itt fel nem támad
soha.
Gözölve áll az árva
harci róna,
a köd leszáll,
Újra itt vagy - Áprily Lajos
S most újra itt vagy, s újra
egyedül.
A remete-bút miért
játszanád?
Ölelö, kedves fák
vesznek körül
s a természet hü
hozzád, mint anyád.
1965.
április 7.
Magányosság - Áprily Lajos
Szentgyörgypuszta. Lenn
patak, fenn mezö.
Itt minden hiúságtól
elvonultam.
Mind ritkábban szól hozzám a
jövö
s mind ékesebben énekel a
múltam.
A madarász - Áprily Lajos
Már minden törömet
lehoztam,
ma elhagyom cseles tanyám.
Amit kalitkáimba fogtam,
azt is mind elbocsátanám.
Madárrabok szemét meguntam,
nekem nem kell kalitka-dal.
Jöhet már más
lesö-h
Torz március - Áprily Lajos
1
Jaj - láttam régi szép
leányt sokat:
az arcukon ránccá hervadt a
báj.
De rajtad látni
torzulásokat,
te örök fényhozó, sajogva
fáj.
2
Egykor veröfényed
heroldja voltam
s n
Négysoros a négysoroshoz - Áprily Lajos
Nem Dionysos ihlet,
négysoros,
inkább borongó vagy, mint
mámoros.
Bizonyosan nem is vagy
müremek -
Egyet tudok: mélyedben könny
remeg.
Olyan mindegy - Áprily Lajos
A végtelenbe nem futok már
ködökbe tünö
síneken.
Állok morajló Styx-haboknál
s élet - halál mindegy
nekem.
Mindegy, mi hull haló
inyemre,
epés zamat vagy drága méz,
s milyen rögök
Hajnalodik - Áprily Lajos
A kakas künn a hajnalszót kiáltja,
lassan derengni kezd a kórterem.
A láznak véremböl
fakadt virágja
- bíbor virág - bezárul
testemen.
Kopogtatás - Áprily Lajos
Micsoda csattogó zakata ez?
-
kiáltottam ki: - zeng a
házeresz!
Kis cinke-ács volt. Mégis
meghatott:
csörével már az
ösz kopogtatott.
Késsel beszélek - Áprily Lajos
Vigyáznom kell, hogy meg ne
vágd kezem,
öreg kézen seb lassan forrad
össze.
S ha magamat veled
megvérezem,
nincs már, aki a sebet
bekötözze.
Téli jelentés - Áprily Lajos
Jelentem a völgyemböl,
emberek:
alusznak jég alatt a
víz-erek.
Az árva ház ma Senki
otthona,
elment a fák és rózsák
Asszonya,
sötét ünneplöjébe
öltözött
s a túlsó hegyoldalba
költözöt
Varjak - Áprily
Lajos
Fejem felett a nedves
szürkeségben
szélüzte, néma varjak
vágnak át.
Nézem cikázó röptük vonalát:
fekete villám zápor-terhes
égen.
Száguldó autósnak - Áprily Lajos
Suhansz, országutak modern
királya,
én talpalok, amíg szívvel
birom.
Gyalogszerrel megyek majd a
halálba,
de te, lehet, hogy -
automobilon.
Találkozás - Áprily Lajos
Kökényvirágos Őrhegyen
úgy szállt le, mint az álom.
Ballagtam búsan, csöndesen
homályos esti tájon.
Az arcán nem volt alkonyat,
csak hívó, szent nemesség,
és szólt: "Kövess. A
holtakat
a
Kisváros - Áprily Lajos
Szeszélyes rajzu
szönyeg:
ódon tetö-sorok.
Felettük örködö
hegy,
az Őrhegy mosolyog.
Az esztendök ivelnek,
a vén idö forog.
Redös
Őr-Gullivernek
a
Csiga-nyom - Áprily Lajos
Néhány nap óta
beton-terraszom
lapján ezüstös ábrákat
lelek.
Esös idö járt.
Nézem: csiga-nyom,
kacskaringózó, különös
jelek.
Ezüstjük sokszor estig
megmarad.
Mi biztatgatja ezt a hü
Erdei út - Áprily Lajos
Itt szarvas járt. Kis
unokám,
menjünk utána friss nyomán.
Figyeld csak, milyen tiszta
nyom:
puha földön járt, nem havon.
Itt mint szétnyílt kagyló,
olyan.
Itt repedt szív formája van.
A
Menta - Áprily
Lajos
Magját valaki Krözus
kezével szórta szét:
menta-kert a patak-part,
menta-mezö a rét.
A nyáj, ha inni jö le,
mentás gyepet tapos,
a forrásnál az árnyék
mentától illatos.
Ahol
