Kisvaros - Áprily Lajos

Kisváros - Áprily Lajos

Szeszélyes rajzu szönyeg:

ódon tetö-sorok.

Felettük örködö hegy,

az Őrhegy mosolyog.

Az esztendök ivelnek,

a vén idö forog.

Redös Őr-Gullivernek

az arca mosolyog.

Ha rajta langyos éjjel

szerelmes imbolyog,

ezer virág-szemével

az Őrhegy mosolyog.

Ha napsugár cikázik,

ha zivatar morog,

ha sárga földje ázik,

a hegy csak mosolyog.

Ha bíbor homlokáról

a szölövér csorog

s elfogja könnyü mámor,

az Őrhegy mosolyog.

Ha összebújva fáznak

lent nyüzsgö kis bolyok,

a vén hegy csak pipázgat

s fehéren mosolyog.

Ha kis kemény vaságyban

a kisdiák zokog,

magához inti lágyan

s szemébe mosolyog.

S ha törpe öndicséret

lent himnuszába fog,

ajkán szatíra ébred

s az Őrhegy mosolyog.

Idötelen tövében

történt különb dolog:

valaki ott merészen

ösökröl álmodott.

S az Óperenciákra

el innen ment gyalog -

a hegy hiába várja,

de büszkén mosolyog.

S ha emberkék pörölnek,

ha gög, harag dohog:

ott fent a néma Őrnek

lakói boldogok.

Hol rejt a fák homálya

sok néma oszlopot,

a föld-karját kitárja

és vár. És mosolyog.