Látogatás - Áprily Lajos
Vártak meleg, megtárult,
drága lelkek,
láttam bús és hanyatló
sorsokat.
S láttam a hegyeket, kik
felneveltek:
zord, de jólelkü
óriásokat.
ÉVSZAKOK Baka István
Tavasz
Márciusban még kisbaba, de
gyorsan
kibújnak hóvirág-tejfogai,
áprilisban kamaszodik - az
arca
rügyek pattanásaival teli,
s májusra nagylány -
napsugár-sütővas
bodorítja org
Motacilla alba - Áprily Lajos
Lengésed könnyü, mint a
lehelet,
a mi lelkünk a súlyt nem bírja
már.
Lebegj, lebegj a véres föld
felett,
pehely-madárka,
leánykamadár!
Gyurgyalagok - Áprily Lajos
Ékes tollú
szivárvány-madarak,
fuvola-füttyel, ringva
szállanak.
A Maros-parton volt egy
füzberek,
abban lakott egy
gyurgyalag-sereg.
Titkos utakra madarat ki
hajt?
Ki küldte hozzám
Együtt az erdön - Áprily Lajos
Most ismét együtt mennek át
az erdön,
halk már a lábuk, nem
roppant galyat.
Elöl tízéves kicsi lány,
utána
mythologikus nagyanyám
halad.
Különös szárnyak rebbennek a
fákon,
lenn
Az út - Áprily
Lajos
Jöttem az erdöszél
felöl,
magamban, dallal,
messziröl.
Friss volt a rét,
alig-napos,
lábam bokáig harmatos.
A sürüség s a
rejtelem
remete-csendje jött velem.
Ámul
Álom a vár alatt - Áprily Lajos
A székely rege:
Rapsonné asszony, hogy sziklavárából táltos lovaival a tordai templomba
kényelmesebben ellátogathasson, egy hegy aranyért meg egy völgy ezüstért utat
építtetett az ördöggel. Mikor fizetésre ke
Az öregember és a halál - Áprily Lajos
A roskadt vén az
erdöben megállt,
fáját letette s hívta a
halált.
- Hívtál. Hogy felsegítsem
terhedet?
"Tévedsz. Azért, hogy vígy
el engemet."
1966.
május 12.
Napfogyatkozás - Áprily Lajos
Milyen különös most az ég
homálya!
Attól jön-é a lelki
változás?
Mintha belül valami fájva
fájna -
Ó, mélabú, te
napfogyatkozás!
Endre - Áprily
Lajos
Holdfényes erdön barna
özre lesni,
páfrányos partról fogni
gyors halat,
kicsi kosárba friss gombát
keresni
nagy szöke-szürke
törzsü fák alatt,
horzsolt kis térddel gyözni
durva sz
Meddig él a csend? - Áprily Lajos
Itt nagy a csend. De meddig
él a csend?
Holnap talán már leroppan a
korlát,
a rohanó zaj végzetet jelent
s fáradt testemet kerekek
tiporják.
Gyümölcsoltó - Áprily Lajos
Reményik Sándornak
A néma telken láttalak.
Bimbózott sürün
már a kertünk.
A szíved mély volt és sötét.
Minket kerestél. Nem
feleltünk.
Tüz gyúlt a szomszéd
fák alatt.
Szélben
Ősz - Áprily Lajos
Most már a barna, dérütötte
rónán
mulandóságról mond mesét a
csend.
Most már szobádba halkan
elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó
Chopint.
Most már a kályhatüz
víg ritmusára
merenghetsz szá
Hinta - Áprily
Lajos
Diófa-ágon hinta leng,
picike lány hintája volt,
akit szeptember elrabolt.
S a künt felejtett hinta
leng.
Nagytata áll s nyarán
mereng:
a hintát kisláb lengeti,
picike lány dalol neki,
ezüstcsen
Szeptemberi ég - Áprily Lajos
Ó, szilvát s
szölöfürtöt érlelö,
gyönyörüséges fényes
öszelö,
eged vén szívböl is
kedvet csihol!
Már napok óta nem láttam
sehol
egy cigaretta-füstnyi
felleget,
Leánykökörcsin - Áprily Lajos
Az est becsuk s egy fényes
kéz kinyit,
mikor a nap felhötlen
égre hág.
Becézem kelyhed érzö
bolyhait,
s tünödve kérdem:
Lélek vagy, virág?
Kék sugarak - Áprily Lajos
Az anyám szeme elmúlt
nyolcvanéves,
de mint a szajkó
szárnya-tolla: kék.
Nézem s mögötte messze felmagaslik,
ahol laktunk, az erdös
kék vidék.
Én nem tudom, hogy milyen
kék a tenger,
mi he
A vízi szörnyeteg - Áprily Lajos
Kígyó-szemét hogy
meresztette rám,
s hogy védtem töle két
kis gyermekem!
Ma vad szemét megint
retteghetem -
Most mit üvöltsek: Jaj, az
unokám?
1966.
október 5.
