Langyos esö - Áprily Lajos
Zsongását hajnal óta
hallgatom.
A szomjas lomb is zsongással
felel.
Ha van még szikkadt
lelkemben magom,
most az is kikel. Most az is
kikel.
Madárszó a ködben - Áprily Lajos
Köd dül, hogy a vidéket
elmerítse.
Pipiskét rejt a
hömpölygö özön.
Füttyent. Dalom, légy bátor
kis pipiske:
szólj, füttyents át a bús
világködön.
Április bora - Áprily Lajos
Hogy ittalak, pezsgö
tavaszi bor,
mikor szomjaztatott az
ifjukor!
Hol hagytam ej azt a szilaj
legényt?
Ma kortyolgatlak öreg
Benceként.
Hiába minden absztinenciám:
ereszkedik a mámor
Marathon - Áprily Lajos
Fanyar füstjét a langyos
kékbe fújja
az áldozatra lobbant
róna-gaz:
a perzsa Tél hadát rohamra
gyúlva
ott lenn legyözte a
görög Tavasz.
Itt fenn, ahol ritkul a fák
borúja,
a fény egy holt ri
Kálvin,1535 - Áprily Lajos
Aetatis suae 26
Ott ül a tornyos, vén
Basileában,
fiatalon, a zord idök
fokán.
Helvét magasság ég a messzeségben
s a kor viharsugára
homlokán.
Páris felöl piros
máglyák lobognak,
j
A névtelen fogoly - Áprily Lajos
Erdödbe csalt a ritka
nap
s a hótlan téli táj.
Málló falaid köporát
taposom most, király.
De régi felség, megbocsáss
és feddö szót ne szólj:
ma nem te érdekelsz, hanem
a
Az elsö égi szó - Áprily Lajos
Távol meglobbant egy sötét
orom.
Dörrent. Végigzengett a
hegysoron.
Köszöntöttem: Tavaszi riadó,
hallgatlak, mint egy ös
barlanglakó.
Az utolsó körben - Áprily Lajos
Elhull, elillan minden
kedvesünk,
akit hozzánk köt sorsa drága
szállal,
amíg sötét körben ketten
leszünk
az altatódalt dúdoló
halállal.
A hegy bibor... - Áprily Lajos
Versvázlat
A hegy bibor, a vadludak
felette fényes kékbe
tünnek.
Felséges öszöm, soha
még
nem láttalak ily
gyönyörünek.
Szegélyezed fogyó futásom,
lobogó bükköd és hegyed
A halott - Áprily Lajos
S a nagy zene tovább szól
hangja nélkül,
hervadt szájából megszökött
a vér.
De szeme él s mindig
mélyebbre kékül,
mikor a messzeségböl
visszatér.
Ahol búsan s magában jár, a
tájék
ugy-e kék
Prometheus - Áprily Lajos
Elszállt a sas...
Bilincs-kapcsos kövére
szédülve hullt a meggyötört
Titán.
Combján sötéten végigfolyt a
vére
s tovább csorgott a satnya
szirti fán.
De már felállt. Gyözött
a szenvedésen.
A túlsó part felé - Áprily Lajos
Bús ciprusok fekete árnya
hintáz a csobbanó habon.
Bús ciprusok fekete árnyát
halkan hasítja csolnakom.
Egy-két hullámcsapás csupán
még
s a túlsó partra érkezem
s az evezöt lassan,
Nem lehet - Áprily Lajos
Villámok jártak s
erdöromboló,
sújtó szelek.
Viharfogó fekete
szárnyaimmal,
egy-fészekaljon megbújt
magzatok,
gyermekeim, hogy
védelmeztelek,
hogy szélörvényben szét ne
hulljatok.
Új fer
Szilencium - Áprily Lajos
Joó József emlékének
Mentem haza éjféli óra
táján,
öregdiákok báli éjszakáján,
eremben édes áramlásu bor.
Aludt a téli templom-utca
mélyen
s aludt a holdfényes
templom-fedélen
a varju-sor.
Nyílvesszö - Áprily Lajos
Sétára csalt a patak-út
s november tarajos sarában
egy eltévedt, útfélre hullt
kis nyílvesszöhöz ért a
lábam.
Még rajta volt a bodza-vég.
Hogy ragyogott a nyári ég,
mikor egy kis kéz h
Chopin-albumra - Áprily Lajos
S amikor már lehullt a nyári
rózsa
és öszi fényben áll a
zongorád,
bágyadt kezekkel szólaltasd
meg néha
a mély borongás méla
dalnokát.
Ezekben a fájdalmas
dallamokban
holt álmokon mere
Marcus Aurelius - Áprily Lajos
A parton állt, füves,
fa-védte halmon,
a szélben öszi lomb
rezgett a fán.
Tünödött sorson,
életen, hatalmon
s nézett az illanó hullám
után.
De most, a két szárnyát
ölesre tárva
Hófúvás - Áprily Lajos
Szilaj fehér ménes: vihar
robog völgyünk felett, az
élen.
Szorongsz? Gyengül a szív s
a kar.
Lesz-e eröd birokra
télen?
A hó utat, nyomot temet
s a szél hajnalra új fagyot
hoz.
De nézd a cs
Ködben - Áprily
Lajos
Jeges köd. Nincs egy
lámpavillanás.
Öreg véremben nö a
zsibbadás.
Tél jön s nincsen sem
otthon, sem haza.
Olykor hang vág a ködbe:
vadkacsa -
A szárnya-füttye messze
hangzik el.
Olyankor lelkem r
