Királyasszony kertje - Áprily Lajos
Visegrád,1938
Megálltam itt a nyugtalan
világban
és vándor-párom, erre hoztalak.
Megállítottak a patakos
erdök,
a vércsés sziklák és a
várfalak.
Megkötözött a kép: a víz
világa,
Aszály - Áprily
Lajos
Aki megárasztottad itt a
vért
s záporral küldtél átkot és
halált,
miért fukarkodsz
felhöddel, miért
türöd, Nagyúr, a
pusztító aszályt?
Őszelö, I - Áprily Lajos
Szeretnél napfényben
ragyogni még?
Késö. Ma gyászba
öltözött az ég.
Madárraj sír a nyírfán:
öszapók,
s a réteket beszötte
mind a pók.
Séta Debrecenben - Áprily Lajos
Őszi piac, falu-népe
tolong a hideg por-esöben,
hangosan alkuszik és árul a
cívis-utód,
báránybör-süvegek
keverednek a nagykalapokkal,
régi szavakban a sík táj
muzsikája zenél,
baj
Regösök húrján - Áprily Lajos
Nyúlak, rókák játszadoznak,
de hó reme róma.
Mintha fenn a havas
erdö tündértanya volna.
Hegyes szárnyú ragadozó
nyilall át a kéken,
olyanok a színek, mint egy
régi Brueghel-képen.
Érh
Templom - Áprily Lajos
Szóltam: Uram, az én imám
merész,
a templom-ívük keskeny és
nyomott.
És szólt az Úr: Fiam, légy
építész,
magadnak építs bátor
templomot.
Foszlik a köd - Áprily Lajos
Vad próba volt ez, bösz
idegroham.
De csendesül, pár görcs és
vége van.
Sugár tör át a dúlt
agy-éjszakán
s a véres örült
végignéz magán.
Sebezhetetlenül - Áprily Lajos
Támadhatsz - a töröd
méreggel se hat,
megöltem a sárkányt:
hiúságomat.
Mennyi vére elfolyt, amíg
vége lett -
megfürdettem benne kényes lelkemet.
Az irigyem - Áprily Lajos
Makkegészséges - mondja.
Ráhagyom.
Diagnózis: szenilis
hetykeség.
Pedig hát rossz a mája,
rossz nagyon.
Csodálom, hogy nincs
sárgasága még.
Védö ködben - Áprily Lajos
A Nagyvillámról erdeinkre
döl.
Jó köd: vadat rejt
puskacsö elöl.
Itt omlik már a telkünk
oldalán.
Elér- üzött szarvasnak
vél talán?
A fák - Áprily
Lajos
Pusztán futunk. Néztél-e
hátra,
messze-maradó kerti fákra?
Sokat ültettünk és
szerettünk,
gyümölcséböl egynek sem
ettünk.
Álmodtunk róla csodaszépet,
dédelgettük a csemetéket.
Álltunk
Intés kutyámnak - Áprily Lajos
Fekete vagy s itt állsz
fehéren
a februári fagy derében,
hü örizöm.
Reánk van gondod, semmi
másra,
nem csábulsz el
csatangolásra
tarlón-mezön.
Jelezd a völgybe
érkez&
Szobor - Áprily
Lajos
A portrém. Drága kéz
mintázta meg,
a melege a bronzban is
remeg.
Kiveti majd egy bedült
régi bolt,
s találgatják: kinek a feje
volt?
Marasztanálak, májusom - Áprily Lajos
Azúr szemed, látom, már messze
néz,
sziromhavas lábad indulni
kész.
Völgyünk csodája, tündér
lányalak,
év gyönyörüje, hogy
marasszalak?
Mi tudna késleltetve hatni
rád?
Isza
Európa - Áprily
Lajos
Krisztus, Homeros, Dante,
Goethe népe,
mely most pazarlod
férfi-gyermeked,
ha lezuhansz a múlttalan
sötétbe,
ki gyújt majd benne új tüzet
neked?
Így kellett volna - Áprily Lajos
Így kellett volna:
meg-megállni,
virágaidat megcsodálni.
Kezed többször kezembe
fogni,
mosolygásodra mosolyogni.
Súlytalan szívvel útrakelni,
erdön madarakat
figyelni.
Pata
Menedék, II - Áprily Lajos
Megnött a fény.
Nyírsátorodba ülj,
nyírvesszövel kergesd a
bút s derülj.
Zenére szomjaztál? Most idd
a dalt:
pinty füttye szoprán, rigó
füttye alt.
1966.
április 30.
Csak egy virág - Áprily Lajos
Megállították: van jelvény a
mellin?
Csak egy virág - mást nem mutathatok.
Reátámadtak: guelf-e vagy
ghibellin?
Bátran felelte: - Én
költö vagyok.
Október, I - Áprily Lajos
Villám - de fénye már
erötelen,
elillant nyárból
visszalátogat.
Olyan, mint az utolsó
szerelem,
mely alig villant már
villámokat.
1966,
október 3.
