Árnyékok - Áprily Lajos
Jössz már, fiam? Jöjj, sok a
rossz napom,
nehéz tavasz volt,
örlö küzdelem.
Árnyékok szállnak le a
patakon
és a halálról beszélnek
velem.
A szörnyeteg - Áprily Lajos
Elnyúlt a magtalan
kalászokon,
az arca Gorgo-arccal volt
rokon.
Ki vagy? Mozdult a sárga,
szörnyü száj
s belöle hö
csapott ki: - "Az aszály."
Vadlúd - Áprily
Lajos
Felettük az acélos fényü
kék,
alattuk a bükkerdök
bíbora.
Acélos rend a nyílhegyek
sora,
az ék.
De nem a rendjük érdekel. Ma
nem,
az a legelsö fogta meg
szemem:
az él.
Miben lehet külö
Fekete lány, II - Áprily Lajos
1
Lendül a hab, s a part falán
ezüstsarkantyús lába dobban;
nézd, fürdik a fekete lány,
fekete lány fehér habokban.
Elszenderült a bú szemén,
hullámba hull ma teste, lelke,
hullámos h
Mostoha május - Áprily Lajos
Hideg esö kisért,
viharszelek,
Dunánk pusztító árvizet
hozott.
Tavaly még tündérnek
neveztelek,
s a tündér boszorkánnyá
változott.
1965.
május
A harc végén - Áprily Lajos
Én láttam a vad harc
halottait
tiporva, torzan. Mit akarsz
velem,
vén testemet miért hagytad
meg itt,
te férfivér-ivó történelem?
Laokoon - Áprily Lajos
Sötét idökben árnyékát
idézted,
s most benned lüktet vér és
test szerint.
Arcod görcsébe írja már a
végzet
a Laokoon-vonású férfi-kínt.
Naplemente, II - Áprily Lajos
Az Olympos hegyén zengett a
tor.
Ganymedesre ránézett Zeus,
korsója rezzent s kiloccsant
a bor.
Nézz a folyóra: hullámzó
bibor.
Oedipustól kérdezem - Áprily Lajos
Te bölcs voltál, s szemednek
fénye tiszta,
családod és Thébád volt
mindened.
Mondd, nem kivántad
néha-néha vissza
magad-kivájta fényes két
szemed?
Bolyongva arcod szörnyü két
sebével
b
Gyermekkori emlék, I - Áprily Lajos
Olyankor már aludtak
a hótakart mezök,
mikor próbálni kezdtek
a víg mükedvelök.
Volt köztük mesterember,
hentes, timár, szabó,
jó tájejtéssel áradt
a szájukból a szó.
Menedék, I - Áprily Lajos
S mikor völgyünkre tört az
áradat
s már hegy se volt, mely
mentö csúccsal intsen,
egyetlenegy köszikla
megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál:
az Isten.
Mámortalanul - Áprily Lajos
Nem zsong a lelkem. Nincsen
mámora.
(Ó, ifjuság arany
virágpora!)
Tavaszt zenélö zsongás
hogy legyen,
hol lomb alig hajt egy-egy
ághegyen?
Hiába hull reá kövér
esö,
ha revesedni kez
A márványunk meséje - Áprily Lajos
Egy bösz villám-ököl
lezúzta.
Kövirózsás, szeles, derült
magasságból patakmederbe,
iszap-gödörbe úgy került.
Kövirózsák közt ezer évig
megváltó mesterkézre várt,
hogy egy világnak
Hideg fellegek - Áprily Lajos
Az erdöket jeges szél
verte meg,
felettük éhes ölyv köröz
kevélyen.
Hova lettek a
bárány-fellegek?
Nagy farkas-felhök
felfalták az égen.
És mégis jössz - Áprily Lajos
Rezeg a tölgy tavalyi
levele,
de már a cinke torkát
kinyitod.
Déli szeled a völgybe csap s
vele
öreg szívemet
meg-megkonditod.
Májusi reggel - Áprily Lajos
Cseresznyevirág bomlik a
hegyen,
tenger szirom, ideleng
jószaguk.
Az egyik ág ring: rajta
részegen
s rekedten szól egy bókoló
kakukk.
Anyám hangja - Áprily Lajos
Fekszem a farkasréti hó
alatt.
Rossz alvó voltam, súlyos
most az álom.
De ha tavasz jö, azt a
sugarat
s a szél jószagát újra
megkivánom.
A sötétség verse - Áprily Lajos
Görög tárgyú színpadi játékból
A ködböl lettem, köd
vagyok,
párás nyomomban éj terem.
A lábamról harmat pereg:
most jöttem át a tengeren.
Hullám fején a fény kihúnyt,
kihúnyt a fény a p
Heves májusi napon - Áprily Lajos
Esömagtalan ég. Nem
szeretem.
Nyugati szél, hozz felleget
nekem.
Ne vihartól feszülö
tarajost:
fehér felhöket vágyom
látni most.
Kúposak és csipkések
legyenek,
és fényesek, m
Őszi rigódal - Áprily Lajos
Megeste már a dér a bokros
oldalt,
fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék
után.
Ragyog az ösz. És dalt
hallok, rigódalt,
egy ritka lombú
vadcseresznyefán. -
Ilyenkor cinke cserreg és
ökörszem,
ré
