Eros - Áprily
Lajos
A lomb csiklandó
szellötöl morajlik,
nászindulót zeng egy hevült
rigó.
Felhök közül egy
felhökar lehajlik:
kutatja, merre járhat most
Io.
Szilveszter - Áprily Lajos
Ezt a napot nem várta senki
még
úgy, mint anyám. Még
támadott a tél,
a frissen hullt hó
ablakunkig ért,
a
borostyánkö-csörü hímrigó
dermedve hullt a
vadszöllö közé.
A teme
Ahasvér - Áprily Lajos
Egy német festö képe alá
Arcát nap ostorozta és havas
szél.
Mióta fut, már nem tudta
Ahasvér.
Utak, faluk nagy
mult-örvénybe hulltak.
Hollók repültek, századok
vonultak.
Kisebzett lábbal,
Légy hös - Áprily Lajos
Harcok, bukások - unt
Klió-klisék.
Sorsvállalás - nincs benne
semmi fenség.
Légy néma hös. - Ez
volna hösiség,
ez a sorvasztó, bús
kenyértelenség?
Zúzmara - Áprily Lajos
Rezeg a bükkfa barna levele.
De fenn fehér az erdö.
Arra hó van?
Köd szórta fehér porával
tele
a hideg szél borzolta
régióban.
Ne állj a szürke ég alatt
sokat:
mély ködhullám jöhet, húzódj
a
A hüségesek - Áprily Lajos
Szajkó, rigó, vörösbegy nem
hagy el,
nem mond búcsút a nyár
felhöivel.
Ha hóviharral ránkszakad
telünk,
a völgyben itt borzonganak
velünk.
Virág helyett - Áprily Lajos
Elváltoztál - mint aki
hegyre ment,
s nem hallja már a völgyek
bús neszét.
Sirassalak? Sugaras
csendedet
mért árnyékolja búcsuzó
beszéd?
A hösi gyásszal hogy
köszöntselek
én, élni induló: A
Fogyó idö - Áprily Lajos
Valamikor így mértem: évek,
évek,
egy idö óta így: napok,
napok.
S tán nemsokára napokkal se mérek,
azt mondom: percek és
pillanatok.
1966.
március 7.
Aelia Sabina - Áprily Lajos
"...sed cito rapta silet..."
A kö beszél: Aelia volt
neved,
daloltál és huszonöt évet
éltél.
Szépségek haltak meg együtt
veled,
gyönyörködtettél, lanton is
zenéltél.
Körülölelt a hódolat
Őszi muzsika - Áprily Lajos
Galonya felett most a szél
az erdö lelkét
rázza-rázza.
Suhogásában megremeg
a vadászház borona-váza.
Aranypénzét a megrohant,
riadó bükk jajgatva szórja.
A csapkodott, habos patak
Mit érsz, tavasz... - Áprily Lajos
Visegrád utcáján megyek,
s köszöntenek az emberek.
S ahogy az évek száma
nö,
egyre több lesz a
köszönö.
Rám néznek, s külsö
tisztelet
tüntet ki borzas, ösz
fejet
Fümagot vetettem - Áprily Lajos
A vád:
Hogy elhenyélted ezt a szép
napot!
A védelem:
Nem teljesen: vetettem
fümagot,
pár szép nap és a
sürü mag kikel,
esö belöle
pázsitot nevel,
árnyékot
Szentendrei vízió - Áprily Lajos
Zuhog a fény a ház-sorok
falára,
megtündököltet minden
ablakot.
A római Castra Ulcisiára
valamikor itt így
ragyoghatott.
Lábak dobbantak, had vonult
kevélyen,
belerezzent minden útmenti
ház,
Ha vén vagy már - Áprily Lajos
Ha vén vagy már s hazulról
távozol,
csókkal búcsúzz s legyen
szavad szelíd.
Lehet, hogy komor tájat
érsz, ahol
nem lesz számodra
visszatérni híd.
Téli út - Áprily Lajos
Erdöszél. Porhó indult
virradóra.
Zizegve száll, mint a
futóhomok.
Friss fátylakat borít a régi
hóra.
Erre valaki járt már. Friss
nyomok.
Kétféle nyom. Itt küzdhettek
a széllel -
vagy egymáss
Emlékezet - Áprily Lajos
Memóriám, mi lettél? Karcsu
híd,
mely megmaradt magas évszámu
korban,
hogy rajta néha
sürü, hosszu sorban
átjöjjenek, mint élök,
holtjaid.
1966.
február 24.
Esik - Áprily
Lajos
Csepergés indult, öszi
dallamú,
a tükrömben sötét maradt az
ég,
a hajnalban sem volt fény,
csak hamu,
s künn sírt, egész nap sírt
a szürkeség.
Sárga színek - Áprily Lajos
A kerítés mellett
forsythiák,
a pázsiton ezer kákicsvirág,
kákicsvirág közt pelyhes
kislibák.
Ó, aranysárga, sugaras
világ!
Örökség - Áprily Lajos
Fehér virágok, könnyes álmok
dalos leánya volt anyám.
Tavaszi napfényért rajongott
s megsiratta a hulló lombot
késö szeptember
alkonyán.
Meleg sugár, vonuló
felhö
szivébe mind nyomot hagyott
Ünnep elött - Áprily Lajos
Jött húsvét vagy karácsony,
mindig volt jó kalácsom.
Örültem a diósnak,
s a mákost is szerettem.
Hogy elmaradt! A sorsnak
kalácstalanja lettem.
