Szilveszter - Áprily Lajos

Szilveszter - Áprily Lajos

Ezt a napot nem várta senki még

úgy, mint anyám. Még támadott a tél,

a frissen hullt hó ablakunkig ért,

a borostyánkö-csörü hímrigó

dermedve hullt a 454j98e vadszöllö közé.

A temetö-út hó-leples jegén

- jaj, babonás jel - elesett a pap -

S ez a nap mégis: bölcsö volt neki,

mely a tavasz-csecsemöt rengeti.

És szólt: Hiába hull. Holnap, fiam,

egy kakaslépéssel megnö a nap.

Nött, nött. Pár nap s az olvadás kicsalt.

Jaj, a hóember milyen furcsa rom.

Eltemetem a meggyászolt rigót

s nézem a nagy kakast az udvaron.

Parancsoló, piros királyfejét,

izmos lábát, az idö-mozditót -

Egy kakaslépéssel - milyen csudás...

S este, mikor a fejem leteszem,

milyen félelmes, milyen óriás.

Idö-kakas. Ó, hány titokzatos

kakaslépés mért illanó idöt,

amíg kilépte mind az éveket.

Patak hány indul, pázsit hány ujul,

amikre kék szemével nem nevet.

Szilveszter volt. Éjfél. A levegöben

szivárványos rakéták tüzszaga.

A mámor és rakéták versenyében

süvöltött a berlini éjszaka.

S egy képet láttam, messze, keleten:

fenn a hegyoldal fehér hóalap.

Madár áll rajta, misztikus, magas:

sírdomb felett az óriás kakas,

emeli lábát -

s egy kakaslépéssel megnö a nap.