Májusi strófa - Áprily Lajos
Ó, milyen robbanó fiatalok
ezek a májusi zivatarok!
Mily dúsan vág le
felhökböl a fény...
S villámtalan vénségem mily
szegény.
A völgyünk csendje - Áprily Lajos
Jó Csönd herceg? Nem herceg
itt a csend,
nem vízió, mely balsorsot
jelent.
Patakparton ülö
tündérleány,
ki némán, szemlesütve vár
reám.
1966.
május 10.
Köszönet a napsugárnak - Áprily Lajos
Tavaszodik. Holt tavaszok
fáradt szívembe
visszajárnak.
S fáradtan is köszönni kell,
köszönni kell a napsugárnak.
Köszönöm, hogy hervadva is
tavaszi halk mámorba estem.
Köszönöm, hog
Öregasszony arca - Áprily Lajos
Valamikor más volt, inkább
komoly.
Most egyre sürübb
rajta a mosoly.
S mintha ezt mondanák a
mosolyok:
Ó, bocsássátok meg, hogy
meghalok.
Halk suhogás - Áprily Lajos
Csendes, langyos esö
suttog az ablakon,
lengö ághegyeken penget
a cinke már,
túlról hótalanul néz le a
hosszu hát
s jég nem zajlik a
Kis-Dunán.
Hívj, hívj, halk suhogás.
Vártalak, indu
A menekülö - Áprily Lajos
A szeme: két riadt madár.
Az emberszót nem bírta már.
Hang hívta, tán a tengeré,
s indult a nagysziget felé.
Bozontos volt a nagysziget,
közepén kunyhót épitett.
Varázslatos tiltó-öv
Tavaszodik, I - Áprily Lajos
N. Tessitori Nórának
Sáncban a hóviz
könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna
tetö.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka:
billegetö.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyb
Három nö - Áprily Lajos
Klotho:
Éber szemem jövöbe lát.
Amikor a neved kimondtam,
sorsod elindult fonalát
keményre és sötétre fontam.
Lachesis:
Míg szálad ujjamig haladt,
kis öröm, nagy kín volt a
részed.
Új cinkeszó - Áprily Lajos
1
Köd és mínusz tíz. Február.
De az a
"kicsicsür"-madár
nagyvígan fittyet hány neki
s pici gitárját pengeti.
Nem lát eget, nem lát napot,
nem érez olvadás-szagot,
köd gomolyog, köd torn
Nietzsche ellen - Áprily Lajos
Te azt hirdetted, jós:
veszélyben élj!
Nézd, most a földön nincs
más, csak veszély.
Többet már el se bír a kerge
gömb,
a kerge szív. De lettem-e
különb?
Csodát! - Áprily Lajos
Lelkem, zuhant madár, még
szállni vágyol?
Növö nap, fény, föld,
tégy csodát velem,
természet, ments ki
mélyböl és homályból,
elsö öröm s utolsó
szerelem!
Glaukoma - Áprily Lajos
Inog az ormokat járt régi
láb,
homályosan fog színt és
fényt szemem.
Holnap talán sötétbe érkezem
-
de te, világ, ragyogj,
ragyogj tovább!
1966.
május
Természet, II - Áprily Lajos
Csudáltalak ezer szemmel,
ezer szemü szerelemmel.
Két szemmel most alig
látlak,
már csak emlékként
csudállak.
1966.
július 2.
Titok - Áprily
Lajos
Ha megtudod, ne mondd el, jó
hivem,
hogy éhezünk. De van nagyobb
titok:
csábít az orvvadászat.
Ennyiben
Shakespeare-hez legalább
hasonlitok.
Új hös - Áprily Lajos
Köszöntöm öt, elszánt
unoka-sarjam,
kit nem riasztott tüz,
rom és cserép:
felénk indult a meglobbant
viharban
s most szüz lábbal
feldúlt földünkre lép.
Picike hös, patyolat
pa
Halász-sas - Áprily Lajos
A nagy folyó felett kószál,
szitál,
majd az öreg füz
csúcs-ágára száll.
Összecsukódnak fényes tollai
s magasra tartja büszke,
szép fejét.
Ilyen merészen nézett
szerteszét
hódolt ország felett a
