Új cinkeszó - Áprily Lajos

Új cinkeszó - Áprily Lajos

Köd és mínusz tíz. Február.

De az a "kicsicsür"-madár

nagyvígan fittyet hány neki

s pici gitárját pengeti.

Nem lát eget, nem lát napot,

nem érez olvadás-szagot,

köd gomolyog, köd tornyosul,

tollára permetegje hull,

de ö csak szól, csak zöngicsél.

Ki bátorítja, mire vár?

Alusznak még a vak csirák.

Azt várja tán, hogy egy bohó,

kíváncsi és hamarkodó

avar-takarta hóvirág

csukott szemét kinyissa?

Kicsi madár,

te drága, drága optimista!

Tudom, megnö s megárad majd a fény,

pacsirtát röppent ég felé a rét,

dalok fakadnak zöld ágak hegyén

s hallom völgyünk wartburgi versenyét.

Aranymálinkó, nyaktekercs, rigó,

kakukk, pintyöke, gerle versenyez:

a növekedö fényben ragyogó

új forradalom ujjongása ez.

Olyankor hallgatsz, éber cinkeszó,

s ha szólsz, a hang a nagy koncertbe vesz. -

De te voltál az elsö hírhozó,

te zengted itt,

hogy elmúlnak tirannusok, telek.

S míg a világköd foszlását lesem,

kicsi madárkám, így köszöntelek:

bátorítóm, poétám, váteszem!