November, I - Áprily Lajos
A pázsitunkon
sürün áll a dér,
törötten ing pár megtépett
virág.
Háború van, gözölve
döl a vér,
zokogva húznak fenn a
vadlibák.
Az öregség árnyékában - Áprily Lajos
Deresedem s apad a testem,
fogy a szó, szerelem, harag.
Egy titkos vésö egy
szilánknyit
belölem mindennap
farag.
Vonásaim, mint régi rézkarc
szigorú rajza, élesek.
Sokszor
FAGYBAN, ESTI FÉNYEK Baka István
Jégtáblák horzsolják a
partot,
kék bokrok vérző gyökerét,
remeg a föld, remeg a
hínár,
s nyugodt - már átfagyott
az ég.
A fellegekről véres
nyálka:
alkonypír lóg - anyám
köhög.
A vasúti ör dalol - Áprily Lajos
Lélek az alvó pusztaságon,
a sorsom némán állom itt.
Körülöttem künn öszben,
éjben
vadlúd vonul, farkas vonít.
Ha néha jelzésül kigyújtom,
köd ostromolja lángomat.
Egy perc, s k
Legyen már vége! - Áprily Lajos
Zúduljatok meg, ösi
záporok,
a világ tornyos lángokkal
lobog.
Fullasszátok özönbe vad
tüzét,
legyen békesség és legyen
sötét.
Az igazoló könny - Áprily Lajos
Ha jött a vers,
jött ismeretlen utakon
és kereste a kiteljesedést,
hogy eljusson lelkemtöl
lelkekig
mellettem egy halk nöi
lélek állt
az
elsö hallgató
S ha
igaz volt és ember
EGY KIS (ÉJJELI) ZENETÖRTÉNET Baka István
Bachhoz így szólt Telemann:
"A kisgatyám tele
van."
Bach ezt mondta néki:
"Kend el!
Csak vigyázz, ne lássa
Händel!"
***
Bécs utcá
Búcsú a havastól - Áprily Lajos
Málnásy Károlynénak
Galambfehér volt, nyolcvan
éves,
sejtette már a végtelent,
s öreg legény a kedveséhez,
halál elött búcsúzni
ment.
S ahol a csillogó igézet
erdöhomályban elbo
Borúra fényt várj - Áprily Lajos
1
Mogorva vénség, morcos
tél-hava.
Olykor komor gondokban sincs
hiány.
Borúra fényt várj. Mi lenne,
ha ma
belebbenne egy víg tavaszi
lány?
2
Ki küldené? Egy déli part
vidéke?
Régi poéta - Áprily Lajos
"Írtam egy sombokorban..."
Ilosvai Selymes
Péter
Füstös házból kiment a
sombokorba
s tönk-asztalánál kispadjára
ült.
Áradt a fény. A lomha és
mogorva,
rabtartó tél havasra
menekült.
Odah
A Chopin-gyászinduló egy versszaka - Áprily Lajos
...Bohém csavargó, vén
komédiás,
hányszor kimondta: füst a
lét, mi más?
S haláláig rá jól
emlékezett:
egy forró estén játszta
Hamletet.
Pár év... Hallod az idö
szárnyait?
December végén - Áprily Lajos
Havas hegyek ködökben
elmerülnek.
Az ég felé egyetlen csúcs se
lát.
De köd mögött
idö-tündérek ülnek
s nyujtják a téli nappal
fonalát.
1966.
december
Indulnak már - Áprily Lajos
Indulnak már a csörgö
víz-erek,
megcsillannak kristályos
kicsi tócsák.
Néznéd velem. De hol
keresselek?
Elnyelt a fény: az
örökkévalóság.
Varjú a hóban - Áprily Lajos
A hídláb porhavas jegén
egy habfehér sirályraj kikötött.
Magános varju áll köztük
középen,
figyelö fejjel, némán,
feketén.
Nem így álltál az emberek
között:
idegen arccal, furcsán és
sötéten
Nyírfa voltam - Áprily Lajos
Azt álmodtam, hogy nyír
vagyok
s ezüst kéreg borítja
testem,
tövemnél forrás-ér gagyog,
levelem a fényben feresztem.
Csúcs-ágamon rigó fütyül,
eröm feszül a mély
gyökérben,
s finomlomb
Senilia - Áprily Lajos
Ó, nem, nem öszikékkel
rokonok.
Itt már késö november
lelke szól,
s decemberé tán. Zuzmók és
mohok,
melyek kilátszanak a hó
alól.
1966.
február
Fa vagyok - Áprily Lajos
Ködöt lehel a virradat
s január széljárása zordon.
A szélben hetven ágamat,
koronám hajladozva hordom.
Csúcsaimon ragadozók
települnek le: karmos
ölyvek.
Körülöttem nagy köd-folyók
hömpölyögne
Rigó - Áprily
Lajos
A zápor gyér esövé
csendesül,
mélykék az égbolt, mint az
indigó.
A barkás füzön ázott
tollal ül
egy hallgató rigó.
A fény a fellegen most rést
talál,
páráll a csapzott völgy a
sugarakban.
A
