Rohan a kö - Áprily Lajos
Ki rémített meg, életem?
Ki lódított meg úgy, hogy
annyi
iram-fogó hágó után
ilyen szédülten tudsz
rohanni?
Futsz, mint a sziklakö,
melyet
tavak felett, köves
tetökön
kamaszked
Mennék eléd - Áprily Lajos
Mennék eléd, mert itt vagy
már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyü
léptedet,
átküldesz egy-egy halk
leheletet,
mely szüzies még és
illattalan,
de sejtetö, jó
l
Ütés - Áprily
Lajos
Egy kéz érintett - ó, nem
szeliden:
ütését most is érzi még
szivem.
A sors ütése volt tán?
Meglehet.
De hogy lelt rajta sebtelen
helyet?
Gyász - Áprily
Lajos
Felettem tömötten szött
köd-palást,
az erdö-homlokig se
láthatok.
Derengve lengö
csóka-csapatok
rikoltva-sírva hordják szét
a gyászt.
A kiránduló társ emléke - Áprily Lajos
Ha kiértünk a szép, szabad
mezöre,
nagyot kurjantott, mint a
pásztorok.
Most a hegyen néma bazalt az
öre
s szabad hegyekre nézö
sír-sorok.
Vándor - Áprily
Lajos
A nyugtajen patak lelkét
szeretted,
suhogó völgyek útjait
követted.
Gyönyörködtél gátnál, zuhatagoknál,
de mindig új szépség után
futottál.
Mi lenne, hogyha egyszer nem
sietnél
s megállnál egy
Szélvihar - Áprily Lajos
Jancsó Adrienne-nek
Hajrá, ez a vad
fellegrohanás!
Hallod: valami kurjant fenn
a szélben.
Nézd: az eszelös
garabonciás
száguld egy fekete
felhö-szegélyen.
Hátán puffadtra nö a
köp
Otthagyod a házadat - Áprily Lajos
Hívó szél lebegteti
útra-kész hajódat.
Jelre vársz és otthagyod
parti házikódat.
Hóba bújt hegyek felöl
hüs ködök zavarnak.
Otthagyod a kertedet
télnek és viharnak.
F
A hegylakók - Áprily Lajos
Szemük: derült szem,
szárnyas és merész.
Ha lent elunta,
fellegekre néz.
A temetöjük
emlékjeltelen,
virág-se-látta
puszta cinterem.
Ó, a "halál" itt
nem borzongató,
több súlyt alig
Majd ringatod... - Áprily Lajos
Tudom, nem dédelgettem
eleget
romló szívét, a törtet,
beteget.
Arythmiás kín, többé nem
rabod.
Még nyárban ég a
koszorú-virág,
de a Dunáról majd egy szél
bevág,
s köd jön, hogy hüvös
Régi város integet - Áprily Lajos
Tél zúg felettem. Torlasz
minden út
s a gond portyái üznek
itt a síkon.
Se vár, se domb. Se fegyver.
S egy napon
a szükülö kört
mégis átszakítom.
Talán tavasz lesz,
útra-láz
Párizs ajándéka - Áprily Lajos
Költö fiamnak
Párizst kerestem húszéves
koromban,
s szívem Baudelaire-re és
Verlaine-re vert,
a te zenéd más ritmusokra
dobban,
Párizs mást küld neked:
Apollinaire-t.
Nem mondhatom már - Áprily Lajos
Nem mondhatom már, hogy "ne
még, ne még"!
Nem eszmetüz már roskadó
tüzem.
Tudom: tirannus törvény itt
a vég.
S mégis kétkedve
meg-megkérdezem:
Hová lesznek a ritmusok,
zenék?
A lükt
Égzengés, II - Áprily Lajos
Június mennyi égzengést
hozott!
S elhozta sürün
rég-halott anyám:
Ha villám csattant, félt s
imádkozott -
Remegö hangját mintha
hallanám...
Kerget az ösz - Áprily Lajos
Kertünk felett felleg rohan,
szél rázza már a tört hidat.
Vizedröl, játékos fiam,
hozd el már kis hajóidat.
Vitorláid gyanútlanul
vesztükbe mért indítanád?
Ártó, hideg viharba fúl
Kirándulás - Áprily Lajos
Fogod mesélni, erre volt,
fogom mesélni, így esett:
az ellenség, üzö
Idö,
a rengetegben elveszett.
A patakparti pázsiton
elaludtam, s jött egy manó,
könnyü patával dobbanó,
Zempléni táj - Áprily Lajos
Juhok, tócsák és zöld, zöld
- mennyi rét!
Túl hullámos, kúpos hegyek
kisérnek.
S az álom éjjel zsongást
hoz, zenét:
a ritmikus vulkán-csúcsok
zenélnek.
1965.
augusztus 28.
Koncert - Áprily Lajos
Még nem vonult fel magas
erdejébe,
itt fuvolázgat még a halk
pirók,
szól az ökörszem
cserregö zenéje,
rajban cincognak még az
öszapók.
De szaggatott emelkedésre
készen
pacsirta szól; kül
