Rohan a kö - Áprily Lajos

Rohan a kö - Áprily Lajos

Ki rémített meg, életem?

Ki lódított meg úgy, hogy annyi

iram-fogó hágó után

ilyen szédülten tudsz rohanni?

Futsz, mint a sziklakö, melyet

tavak felett, köves tetökön

kamaszkedvünk elinditott

mélységre dölt vadlegelökön.

Hajrá! tompán kondult a gyep

a súlyos léptü indulástól.

Indul a kö! Hahó, vigyázz:

szökj el elöle, kicsi pásztor.

Szökj el, virág. - Vakon tiport

kosborokon, bábakalácson,

aztán magasra megszökött

egy áfonyás vakondturáson.

Aranytüzes gyík földbe bú,

hószín csiperkék meglapulnak.

Fogoly riad, s hogy nevetem

rémületét a hosszu nyúlnak.

Hajrá, be gyönyörü roham!

Freccsenve most társköbe csattan.

De már süvöltve búg tovább,

zengeti búgását a katlan.

Reccsen a gally, ahogy beront

virágesös galagonyásba.

A ciher felett óriás

félkereket vet rohanása.

A mélység kösziklás falán

kirobban még fekete körben.

Vad loccsanása csúcsig ér

és eltünik a tört tükörben.

Ki lódított meg, életem?

S kinek lehet mámor, hogy annyi

lihegtetö hágóm után

a mély felé így tudsz zuhanni?