Káprázatok, II - Áprily Lajos
]ean Béraud képe
Csöndes falucska.
Felhös nyári este
terült el suttogó akácokon.
Zúgó meleg szél szárnyán
rózsaillat
lengett be hozzám a nyílt ablakon.
A vén, beszédes ajkú
házigazda
Bárányfelhök - Áprily Lajos
A szüz magasban
szüzek voltatok,
nem ért a harcok füstje és
pora.
Ha meglobbant, lesiklott
rólatok
az ágyutüz ijesztö
bíbora.
Erdei jelenet - Áprily Lajos
A zápor sürü cseppekben
szakadt,
fácán futott az odvas bükk
alatt.
A mókus nézte félig álmosan
s szólt: Boldog itt, akinek
odva van.
1966.
május 11.
Kakukk - Áprily
Lajos
Szól. Elhallgat s figyel.
Megszólal újra.
A lombot édes láz borzolja
meg.
Mintha Pán-fuvolából
szabadulna,
hangpárja hívó, buggyanó,
meleg.
Ha ez a vágytól duzzadó zene
egyszer lelüktet majd egy
s
Rossz éjszakák - Áprily Lajos
Zsinatoló éjjeli had:
sok csúf,
keselyü-csörü álom -
fogaimat
jöttükre minden éjjel
összezárom.
Csör csör után -
csattogó szárnyu gondok
csapnak reám,
s üzésre ajzot
Két út - Áprily
Lajos
Októberi tarka fák közt
hegyvidéken vitt az utam
s áldott testü ifjú
asszony
lassan szembe jött velem.
Jött a völgy felöl
pihegve,
arca meggyulladt a szélben.
Így vitt engem is, mesélte,
A gyöztes - Áprily Lajos
Ferrero-illusztráció
Prédát küldött a légiók
elött:
kincset, rabszolgát s pár
cseresznye-töt.
S a kincse, mint a nyugtalan
higany,
eltünt a Város
orgiáiban.
Rabszolga-népe
Beethoven halála - Áprily Lajos
Lakatos Imrének
Különös fény lobbant az
ablakokra,
viharral vemhes, mély
felleg-bibor.
Az asztalon, késö
kínálkozással,
bontatlan állt a rajnamenti
bor.
Lassult és elakadt az ódon
in
Napló - Áprily
Lajos
Ma nem gondoltam rád, kedves
fiam.
Homályban ültem,
hangulattalan,
nagy seb-bilinccsel - bénán,
mint a rab,
vártam, mikor lop sugarat
reám
egy könyörülö, keskeny
ég-darab.
De a tavaszból nem j
A régi házban - Áprily Lajos
Rózsikának
Akkor többtitkú volt az
erdö,
több csillagot vetett az ég.
Üllöre sújtó
kalapácstól
harangozott a faluvég.
Az édesapja mühelyéböl
csengett ki az a mély zene.
Én
Kevélykedönek - Áprily Lajos
Az élet szenvedést nem mért
reád,
szájas maradtál és
kevélykedö.
Nem gondolod: egy nap
befogja szád
s a földben rothaszt a
barbár idö?
1965.
június
senge március - Áprily Lajos
Ragyogva jön. Fut már a
völgy homálya.
Egy hang flótáz a völgyben
valahol.
Azt hiszed, hogy a tavasz fuvolája?
Csak egy pityókos szajkó
galagyol.
Áprilisi strófa - Áprily Lajos
A szomszéd fán a pinty
strófája szól,
tavaszi hangja hogy csattog,
remeg!
Kutatnám az ágat, melyen
dalol,
de virág rejti:
szirom-rengeteg.
1966.
április 18.
Május virága... - Áprily Lajos
Május virága hulldogál
és nemsokára száll a nyár
is.
S jön öszirózsa,
jégvirág -
ah, ah, milyen
szentimentális!
Elmúlt gyermekkor, ifjúság,
illúzió és ideál is
s a múltért néha könny
Farkaskutya - Áprily Lajos
Zárt kert nevelte fel.
Futkoshatott.
De nem ismert erdö- és
vadszagot.
Mióta nálunk - nappal láncon
- él,
szimatolgatja: mit repít a
szél.
Az erdö éle itt van
túl, közel,
s ha re
Könnyek - Áprily Lajos
Hogy hullanak... nem
tartóztathatom,
a fagy s a köd beteg
szememre hat.
Úgy ömlenek, hogy
megsirathatom
velük minden, minden
halottamat.
1966.
november 19.
Az elesettek - Áprily Lajos
Fejük elfordult torzan és
merészen,
merev görcsben feküdtek,
annyian!
Kerestem s meg-megállt a szívverésem:
Ki vagy, halott? Jaj, nem te
vagy, fiam?
Amerre Dante járt - Áprily Lajos
Már nem jutok zengö
Itáliába,
nem ismerem meg ösi
kincseit.
S ha volna is utazni mód,
hiába:
öregségem maradni
kényszerit.
Pedig szerénység korlátozta
vágyam:
a tájon, melyet t
Elhallgatás - Áprily Lajos
Hagyd abba már. A furulyán
csorbulva áll a szád.
Nincs is, akinek sorsodat
dalolva vallanád.
Kihült a látó révület,
kimúlt költö-korod.
Minek a kedv-eröltetés,
ha nincsen mámor
Szajkó - Áprily
Lajos
Meglátott és átszállt a
völgy felett.
Nyír-ágra ült s ott
csúfolkodva vár:
"Kibírtam itt a nagy, nehéz
telet -
de te mi lettél?
Költözömadár!"
