Amerre Dante jart - Áprily Lajos

Amerre Dante járt - Áprily Lajos

Már nem jutok zengö Itáliába,

nem ismerem meg ösi kincseit.

S ha volna is utazni mód, hiába:

öregségem maradni kényszerit 444h79e .

Pedig szerénység korlátozta vágyam:

a tájon, melyet toszkán nap füröszt,

elindulni tünödtetö magányban

s járni Firenze és Ravenna közt.

Hordozni, mint ö hordta képzeletben

az éjet, mely tüzes pernyét hajít,

míg bíbor fény tetézte fellegekben

a város guelf-gyújtotta lángjait.

Itt - mondtam volna - hágót ért kifúlva,

itt vándorlása újra megeredt.

De akkor még a soha-vissza búja

nem vert szívébe sajgó gyökeret.

Csak ennyi volt a vágyam: vándorolni,

amerre ment a számüzött, a dúlt.

Egy ösi csorgó ívéhez hajolni,

amelyböl égö láza csillapult.