A vasúti ör dalol - Áprily Lajos

A vasúti ör dalol - Áprily Lajos

Lélek az alvó pusztaságon,

a sorsom némán állom itt.

Körülöttem künn öszben, éjben

vadlúd vonul, fark 343g61d as vonít.

Ha néha jelzésül kigyújtom,

köd ostromolja lángomat.

Egy perc, s káprázó villanással

tovarobog a gyorsvonat.

A nap maholnap télbe zordul,

körös-körül leég a nád.

A mozdony majd a hóba dobja

ezernyi meddö csillagát.

Az ablak jégrajzán keresztül

zúzmarásan beint az ág,

s egy éjjel fekete marokkal

szíven szorít az árvaság.

Szabad széllel köszönt a hajnal,

rózsákkal a sugár-arany -

s én egy utolsó tompa jajjal

a kerekek közé vetem magam.