kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Aetatis suae 26
Ott ül a tornyos, vén Basileában,
fiatalon, a zord idök fokán.
Helvét magasság ég a messzeségben
s a kor viharsugára homlokán. 626e41g
Páris felöl piros máglyák lobognak,
jajgatva sír egy messzi, tompa kar.
Ádám esendö, átkozott fajában
lázad a bün és zúg a zürzavar.
Vergödve látja lázmeleg szemével,
igazság annyi höse hogy zuhan.
S kitör a jajszó nyugtalan szivéböl:
Meddig a próba, meddig még, Uram?
A vörös Münster várja már Erasmust,
az öszt, ki hullva is világtudás.
De Pál apostol óriás alakja
fölébe nö, mint égö látomás.
S feleletül mögötte felmagaslik
a vérestestü embernek-fia:
fény hull sebéböl és a fény zenéje:
Egyedül Istené a glória.
S két szót kiált a bibliás magasság,
hogy megkondul belé a végtelen:
Eleve-elrendeltetés az egyik,
s megváltó arcú társa: kegyelem.
S megered tolla lázas éjszakákon,
és növekedve ír és írva nö.
Amit leír, a századokba csendül,
sors lesz belöle, szellem és erö.
Acélos új rend, gyözelmes tanítás,
világformáló s mégis ösi szó.
S teremtve hull a szomjazó szivekbe:
Igaz tudomány. Institutio.
Találat: 1558