Kalvin,1535 - Áprily Lajos

Kálvin,1535 - Áprily Lajos

Aetatis suae 26

Ott ül a tornyos, vén Basileában,

fiatalon, a zord idök fokán.

Helvét magasság ég a messzeségben

s a kor viharsugára homlokán. 626e41g

Páris felöl piros máglyák lobognak,

jajgatva sír egy messzi, tompa kar.

Ádám esendö, átkozott fajában

lázad a bün és zúg a zürzavar.

Vergödve látja lázmeleg szemével,

igazság annyi höse hogy zuhan.

S kitör a jajszó nyugtalan szivéböl:

Meddig a próba, meddig még, Uram?

A vörös Münster várja már Erasmust,

az öszt, ki hullva is világtudás.

De Pál apostol óriás alakja

fölébe nö, mint égö látomás.

S feleletül mögötte felmagaslik

a vérestestü embernek-fia:

fény hull sebéböl és a fény zenéje:

Egyedül Istené a glória.

S két szót kiált a bibliás magasság,

hogy megkondul belé a végtelen:

Eleve-elrendeltetés az egyik,

s megváltó arcú társa: kegyelem.

S megered tolla lázas éjszakákon,

és növekedve ír és írva nö.

Amit leír, a századokba csendül,

sors lesz belöle, szellem és erö.

Acélos új rend, gyözelmes tanítás,

világformáló s mégis ösi szó.

S teremtve hull a szomjazó szivekbe:

Igaz tudomány. Institutio.