Kék sugarak - Áprily Lajos

Kék sugarak - Áprily Lajos

Az anyám szeme elmúlt nyolcvanéves,

de mint a szajkó szárnya-tolla: kék.

Nézem s mögötte messze felmagaslik,

ahol laktunk, az erd 434j94e 37;s kék vidék.

Én nem tudom, hogy milyen kék a tenger,

mi hegyre mentünk, ha kék volt a nyár.

Nekünk az erdö volt a végtelenség,

nekem a szajkó volt a kékmadár.

Az évek rabló-kézzel fosztogatnak,

színek halála minden szürkület.

Rekedt szajkóim régen elrepültek,

irtás az erdö is falunk felett.

Fáradt szemem is egyre veszti fényét.

Kertek felett is szürke göz terem,

s az októberi esö zuhogója

olyan sötét és olyan végtelen.

Ha most az égi kékség is kilobban,

a szép színekböl nekem mi marad?

Nö a homály s én néha úgy marasztom

azt a fogyó, szajkó-kék sugarat.