Álom a var alatt - Áprily Lajos

Álom a vár alatt - Áprily Lajos

A székely rege: Rapsonné asszony, hogy sziklavárából táltos lovaival a tordai templomba kényelmesebben ellátogathasson, egy hegy aranyért meg egy völgy ezüstért utat építtetett az örd 757f56h öggel. Mikor fizetésre került a sor, a tündérasszony kijátszotta az ördögöt, ez meg dühében a büvös utat szétrombolta.

(Öt óra! Fel, fel kis turista!

Öltözz sietve, jössz velünk.

Legyen botod, kisfejsze, bicska,

Rapsonnénál ebédelünk.)

S mentünk. Köddel köszönt a várrom,

bronz homlokán ezüst szalag,

régi vasárnap, régi nyáron

kolomp csengett, patak szaladt...

És egyszer elnyomott az álom

Rapsonnénál a vár alatt:

Harangszó csendült, messze, mélyen,

sötét hullámú, vontatott,

a szellö kék selyem-kötélen

egy mély harangot kongatott.

Kastéllyá tornyosult a várrom,

kápráztatott sok ablaka,

s arany-kapun, gyémánt-batáron

kiszállott Rapsonné maga!

Elébe vágtam fúlva, futva

s elálmélkodva szertelen.

"Álmélkodó halász-fiúcska,

templomba nem jönnél velem?

Nem hallod-e a mély harangot?

templomba vár a városom,

paripát kapsz, apródi rangot,

tied a legszebb táltosom..."

S táltos lovon, gyémánt-batáron,

sátán-úton, erdök felett,

repültünk, mint a könnyü álom

s a széthajtotta fellegek;

faluk és villogó keresztjük

suhogva szálltak vissza lenn...

(No nézd, milyen sokat kerestük,

s itt elaludt a szemtelen.)

Régi vasárnap, régi nyáron

patak s idö hová szaladt?

Hová repült a légi álom

Rapsonnénál a vár alatt?

Hová repült a várba hangzó,

templomba hívó gingalang?

Most hogyha csendül halk harangszó,

jól ismerem: csak sírharang.

Fekete holló száll fölöttem,

nem káprázó, tüzes kerék.

Rapsonné vára, visszajöttem,

Rapsonné asszony, élsz-e még?

Ott túl a rengeteg homályon

egy szép országot ismerek,

partján habverte sziklaszálon

botot cifráz egy kisgyerek.

Haj, elvesztettem s nem találom,

szekér az útján nem zörög,

nincs arra jel, nincs arra lábnyom,

eltüntették az ördögök.

Kutatom kéz-árnyalta szemmel

s a szemem köddel lesz tele -

fölötte átcsapott a tenger,

tajtékos évek tengere.

Útromboló fekete ördög,

lásd, engem is megátkozott -

Rapsonné asszonyom, könyörgök:

még egyszer add a táltosod!