Együtt az erdön - Áprily Lajos

Együtt az erdön - Áprily Lajos

Most ismét együtt mennek át az erdön,

halk már a lábuk, nem roppant galyat.

Elöl tízéves kicsi lány, utána

mythologikus nagyanyám halad.

Különös szárnyak rebbennek a fákon,

lenn bársonyhátú, barna gomba vár.

Fény gyúl a gyermek encián-szemében:

Ismerlek, gomba, ismerlek, madár.

Szivárványos gyík futkároz nyomukban

s aranyló, óriási rézfutók.

Fekete tyúkot lelnek hangyabolyban,

babona-értök és titok-tudók.

Ahogy haladnak csillagos mohában,

nagy odvas szemmel bámulnak a fák.

Tisztáson a dongós harangvirágok,

mint a halálharangok, akkorák.

Most lejtenek. A lejtön túl: ködös rét,

bokros homályban fénytelen patak.

Merülnek már és gombával, virággal

a réti ködbe beleomlanak.