Biztató vers maganyossagtól irtózó léleknek - Áprily Lajos

Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek - Áprily Lajos

Tudom, hogy hull a nap,

örömök szállanak,

kedves fök hullanak,

sírdombok mállanak.

Egy-egy kéz, drága ké 353e43d z,

mindegyre elereszt,

mindennap vereség,

mindennap új kereszt.

Szem mögött, szó mögött

gondárnyék feketül.

És mégis: ne remegj -

nem maradsz egyedül.

Ködödben csillag ég,

gondodból fény terem:

vers-lelkek lengenek

nyomodban ezeren.

Zászlós és halk csapat,

elszánt és bús-szelíd

vers-lelkek, viharos

vad korban tetteid.

S szükülö kör mögött,

halkuló ház körül,

mélyülö bú felett

hüség áll örödül.

Jó lelkek, annyian,

árvák és elesök,

szépséget szomjazók,

kútfödet keresök.

Szédülni nem szabad,

zuhannod nem lehet:

szirten is rózsaág

vigyázza lelkedet.

Tudom, hogy két kezem

nem part és nem erö:

maholnap aszu ág,

szélvert és remegö.

Mentésre ingatag,

tartásnak nem elég -

síkon át, hegyen át

kinyújtom tefeléd.

Örömök szállanak,

kedves fök hullanak,

vén sírok mállanak,

estébe hull a nap.

Szem mögött, szó mögött

gondárnyék feketül.

És mégis - ne remegj:

lélek van teveled,

nem maradsz egyedül.