Varos! - Áprily Lajos

Város...! - Áprily Lajos

A halott barátnak*

Város - mely itt lüktetsz az ösz ködében,

bástyáid elött megállok az uton,

megtörülöm verejték- 141h73b marta képem

és belépek páncélos kapudon.

Város, amelyben forró ifjúságom

tüzijátékot játszott kék egen,

Város, amelyben megpihenni vágyom,

túl minden derün s minden tüzeken.

Város, amelynek lelke volt barátom,

s város, amely már sírt adtál neki,

nevét ködödben félve elkiáltom

s a hószagú szél meglengeti.

Házak, tornyok, rokonok, régi társak,

felétek nyújtom szomjas két kezem,

ne várjátok, hogy jelszókat kiáltsak,

nagy békesség vágyával érkezem.

Már este van s nagyon fáradt a testem,

mindenkivel békében élhetek:

ott künn a harcban zsákmányt nem szereztem

s koszorúm sincs, hogy irigyeljetek.

Napjaiban a viharnak s a vérnek,

mikor a föld a pokollal rokon,

a bujdosásból hozzád visszatérek

s Város - meghajtom néma homlokom.