Szemem siettet - Áprily Lajos
Szemem siettet: látni, látni
még,
amíg felettem beborul az ég,
amíg a sürü fátyol
rámborul,
és minden szép szín ködbe
komorul.
1965
Részvét kisér - Áprily Lajos
Egynek terítek. Árva lett
ebédem.
Részvét kisérget, meg nem
tilthatom.
Sajnáljanak. Az volna
gyengeségem,
ha magam sajnálkoznám
magamon.
Az erösebbek - Áprily Lajos
A számuk napról napra
nö.
Hatalmasabbak, mint az
élök.
Az élök: hütlen
elhagyók,
szeretetben megfáradók,
a holtak mindig hü
kisérök.
Kényeztetö anyák, a
jó
Juhászkutya - Áprily Lajos
A bükkön nyugtalan szajkó
rikolt,
a martokon vereslik az eper.
Az út mellett, az epres
fü között,
egy fehér bundás
nyájörzö hever.
Autó jött s benne meglobbant
a vér,
a vad, szem
Az én csodám - Áprily Lajos
Szeretnék Krisztus lenni egy
napig.
Ha nem egy napig, egy
pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem
ennyit int:
Kelj fel a mélyböl,
hegyre menj megint.
Levenném melledröl a
sziklasúlyt,
Fekete kö - Áprily Lajos
Hullt, hullt a föld és
hullt, hullt a csokor.
Földzuhatagból felcsapott a
por.
Nem elég mélyek itt a
sírhelyek.
Én így temetlek:
elmerítelek.
Búmat fekete könek
rádkötöm
és lebocsá
Seregély-had - Áprily Lajos
Így szólnak itt a vad
rikácsolók:
Dal-kedvelök,
figyeljetek reánk.
Hallgassatok, fülemülék,
rigók,
rikácsolás az ars poeticánk!
1966.
május 31.
Az örszem - Áprily Lajos
Hegyormon állt, kék
öszi ég alatt
s a völgyben vándorolt
tekintetével.
Feje felett magasan -
ösi V-vel -
rikoltozó vadlúdcsapat
haladt.
Ott lenn ringó fatörzsek
úsztak el
a fényes
Ha élne - Áprily Lajos
Ha élne, este csöndesen
döcögve
kiállana a vén, kopott
küszöbre,
s kemény kezembe lankadt
jobbot adva
érdeklödö
vidámsággal fogadna:
"Zivatarfelhök nem
jártak felétek?
A pisztrángoknak
Októberi kép - Áprily Lajos
A bokros bányaoldal sárga
folt,
melyet fagyal bíbor-barnája
pásztáz.
A bíborban fácánkakas
rikolt,
s bennem kigyúl a rég alvó
vadászláz.
Nagy fehér felhö - Áprily Lajos
A hegy mögül szállt fel
havas-fehére,
lengett lebegve és
hullámosan.
De szél jött és
felszáguldott az égre,
nem komoran, de heroikusan.
1966.
május
Kisanna jön - Áprily Lajos
Szalad a hó, szállnak a
bogarak.
Egyszer a fény öt is
elhozza. Várom.
Kicsi csillét kötnek a
sugarak
s ideküldik egy
napsugár-fonálon.
Csóka-hangok - Áprily Lajos
Most már csak a csókák
maradtak,
száguldozó szabadcsapat.
Hallom zaját a nagy
zsinatnak
ragyogó öszi ég alatt.
Most csak a csóka-raj
rikácsol.
Lenn némán áll az árva ház.
Valaki elment
Szalonka-les - Áprily Lajos
Bükkcserje közt piros virágu
mart,
a mentén kékes esti köd
lebeg.
Hol barna bükkök némán
ködlenek,
álmos holló a
szálerdöbe tart.
A mogyorófa-barka megremeg:
futó fuvallat, izgatott,
zav
A torna végén - Áprily Lajos
Reményik Sándornak
Ki bajvívóhelyt nem tapostam
és nem kerestem glóriát,
harcos lovaggá ütne mostan
regényes allegóriád.
De félek: ritkán lát a
korlát,
új udvaroktól irtozom.
Pedig megszok
KARÁCSONYI ÉNEK Baka István
Zörög a fény, az égi
sztaniol
Bontogatják a megavasodott
bonbont - a Földgolyót - az angyalok;
nyáluk csorog, s kialszik
a Pokol
egy percre, - ámde máris
újralobban
s cukortól kéken
Valaki sír - Áprily Lajos
Sokszor, ha állok künn az
emberek közt,
az
összevissza-városrengetegben,
zsongó hajókon,
vásárcsarnokokban,
lázas zenéjü
perron-forgatagban,
lélekriasztó, nyers
rivalda-fényben -
egy síró hang
Beszélgetés a földdel - Áprily Lajos
"Dacia dat tumulum..." Erdély
adja a sírt. - Szenci
Molnár Albert halálára írt
epigrammából
Ó föld - földem, amelyre
most a szélben
piros levél hull s hüs
esö csorog,
ó part, amel
Aquincumi strófa - Áprily Lajos
A tavasz Romvárosba
visszatért,
fülemüle dalol zokogva,
ríva.
Nem a te dalod sír az
életért,
fiatalon halt Aelia Sabina?
