A tüz az ormon - Áprily Lajos

A tüz az ormon - Áprily Lajos

Kis esti láng

rokkant a csúcsra távol.

Szakadt szilánk

a hüvös este csillagából.

Valakit ott

a hold álomba ejtett:

tüzet szitott,

de gallyat rakni elfelejtett.

S most már remeg,

piheg a lobbanása:

bágyadt, beteg

madárszívecske dobbanása.

Piros szirom

üszkös, fekete ágon,

olyan finom,

elfújná esztendös leányom.

Alvó vadász

vagy bundás kecskepásztor

ott éjszakáz,

de nem tud még a hamvadásról.

S ha felijed

s meglátja fenn a holdat:

hulló, hideg

harmattól fázva összeborzad.