Lakótársam - Áprily Lajos
Addig nem élt. Az asztallap
porában
állt, amint illik, holtan,
hidegen.
Nagy ritkaság, ha néha
rávetödött,
véletlenül, futó tekintetem.
Tavaszi szél zúgatta künn a
fákat,
minden dalolt a fényes
Tavasz a házsongárdi temetöben - Áprily Lajos
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének
A tavasz jött a parttalan
idöben
s megállt a házsongárdi
temetöben.
Én tört kövön és porladó
kereszten
Aletta
Csendesülö vihar - Áprily Lajos
Földrengetö volt. Most
már csillapul,
már decrescendóját
figyelgetem,
ahogy gördül végsö
dörgése túl,
a párolgó erdö-gerinceken.
Ott égi s földi pára
egyesül,
a felh
Most szólj, rigó - Áprily Lajos
Az a rigódal érdekel ma
engem,
mely fenn a nyírfán, fiatal
meréssel,
megszólal künn a
hajnalszürkületben
halk indulással és
emelkedéssel.
A fuvolása régi
ismerösöm,
láttam tavasszal s lá
Zúg a patak - Áprily Lajos
Ős fenyvesek közt zúg a
völgy patakja,
ezüst tajték csillámlik
habjain;
amint a szirteken tovább
iramlik,
futása gyors. - Így múlnak
napjaim.
Nem fáj, hogy elszáll sápadt
ifjuságom
örökre
Ábel füstje - Áprily Lajos
Tudod-e, Ábel füstjéböl
mi lett?
Nézd azt a selymes,
szöke felleget.
A Kain füstje? Mint szenny
és korom
ott feketül a bús
világ-romon.
Kályhatüz - Áprily Lajos
Kurtul a nap s mindig
zordabbra hül,
kályhámba már komoly tüzet
rakok.
Beszél a láng: Nem vagy te
egyedül,
mert én is lélek, lüktetés
vagyok.
1966.
október 19.
A somvirágos oldal - Áprily Lajos
Elment a gond a hóval,
felhön is fény nevet.
A somvirágos oldal
arannyal integet.
Ha utas jön hajóval,
a hegyre feltekint:
- Ni, somvirágos oldal...
És issza azt a színt.
I
Napkelte Visegrádon - Áprily Lajos
A hegy hajnalfátyolba
öltözött.
Most minden olyan ódon,
olyan ös.
De emeli fejét a Vár mögött
a Nap: daliás, régi,
szöke hös.
A kor falára - Áprily Lajos
Itt éltem én is. Rabkoszton,
vizen.
Itt lázadoztam, itt zúzódtam
össze.
Egy vak poroszló szárnyam és
tüzem
e zord idö-cellába
börtönözte.
De néha túl a rácsozott
idön
csillagmez!
Narcissus - Áprily Lajos
Megláttam a tükörben
testemet,
s elgondoltam: Istenem, hova
lett
a füleslabda-lendítö
izom
karjaimon,
s a férfimell, a domborúra
feszült,
amelyre mindig büszke volt,
ki szült -
Poharamban si
A háború - Áprily Lajos
Mártának
A vér borától részeg volt s
dühödt,
de únta már, hogy mindig
öldököl,
s ütni akart csak. Szíved
szembejött,
s reásújtott a rettentö
ököl.
Északi rózsák - Áprily Lajos
Nem álmodtam: szín, illat
volt, valóság,
bár észak adta, nem csodás
kelet.
Már öszutó volt s
nyíltak még a rózsák
Saint-Andrewsnál, a
tengerpart felett.
A Golf - mondotta egy tudós
kisér&#
Csüggedés - Áprily Lajos
Nem sikerült. Szomorú este
vár,
mert elcsüggedsz és
elveszted magad.
Mint egy szárnyon lött,
nagy, sötét madár,
vonszolgatod megbénult
szárnyadat.
Ennyi maradt - Áprily Lajos
Az élet sebbe költözött,
sajog.
Világom: tükör egy fehér falon.
A négyszögben szelíd
felleg-rajok
vonulnak át szökén, fiatalon.
Zöld harkály - Áprily Lajos
1
Sikoltó hangod csendem
áthasítja
s lüktet tovább a friss
hegyoldalon.
Hím-fejeden a frígiai sipka
tavaszt lobbantó láz:
forradalom.
2
Klü-klü-klü-klü! - Ho
És újra nö a nap - Áprily Lajos
Nö, mint fakadni vágyó
rügy a fán,
nö, mint a zsálya jó
esö után,
nö, mint kökörcsin,
mely napfényt keres -
aztán úgy nö, mint egy
kis Herkules.
1966.
február
Ablakhoz szálló cinkeraj - Áprily Lajos
A párkányához cinkeraj
repül,
hideg ködben kendermagot
keres,
kezét kutatva ablakán beles
-
s elszáll csalódottan s
értetlenül...
