A kor falara - Áprily Lajos

A kor falára - Áprily Lajos

Itt éltem én is. Rabkoszton, vizen.

Itt lázadoztam, itt zúzódtam össze.

Egy vak poroszló 636i81g szárnyam és tüzem

e zord idö-cellába börtönözte.

De néha túl a rácsozott idön

csillagmezöket lobbantott a távol.

Szél jött és megtelt hervadó tüdöm

a végtelenség fenyvesillatával.

Olyankor ráztam gúzsos szárnyamat,

kitörtem volna óriás terekre.

S ösökre néztem, gazdag és szabad,

aranyformáló régi mesterekre.

S gondoltam rá, ki jö százév után,

arcába tüz az új világ sugára.

S szent szánalommal néz majd vissza rám,

kortól kifosztott, koldus dédapára.