Téli könnyek - Áprily Lajos

Téli könnyek - Áprily Lajos

Űzöl s loholtatsz, zsarnok-arcu tél,

ködben, havasesöben, hóözönben.

Mihelyt kilépek, kicsavargatod

megöregedett szememböl a könnyem.

Hülést, toroklobot küldesz reám,

rabságra vetsz, sokféleképp sanyargatsz.

Csak azt szeretném tudni, zsarnok úr,

a könnyeimmel vajon mit akarhatsz.

Tudom már: sürün omló cseppjeit

fagyos szelekkel gyöngyökké fagyasztod,

s ha kristálypalotád báljára megy,

frígidus lányod nyakába akasztod.