LUDWIG VAN BEETHOVEN (1770-1827) Ludwig van Beethoven, minden
idök legnagyobb zeneszerzöje 1770-ben született Bonnban,
Németországban. Már fiatalkorában megnyilvánult tehetsége, elsö müveit
1783-ban adták ki. Fiata 222i81c lemberként ellátogatott Bécsbe, ahol bemutatták
Mozarnak; ismeretségük rövid ideig tartott. 1792-ben Beethoven visszatért az
osztrák fövárosba, és egy ideig az akkori vezetö bécsi
zeneszerzö, Haydn irányítása alatt tanult (Mozart az elözö évben
meghalt). Bécsben, a zenei világ akkori fövárosában telepedett le, és
élete végéig ott élt.
Beethoven virtuóz zongorajátéka mindenkire nagy hatást gyakorolt,
elöadómüvészként és tanárként egyaránt népszerü volt. Hamarosan
termékeny zeneszerzö lett. Müveit kedvezöen fogadták, és húszas
éveinek közepétöl könnyedén el tudta öket adni a kiadóknak.
Beethoven húszas éveinek vége felé járt, amikor a süketség elsö jeleit
észrevette magán. Nem meglepö, hogy a fiatal zeneszerzöt mélyen
felkavarta ez a baljóslatú fejlemény, egy ideig még az öngyilkosság
gondolatával is foglalkozott.
1803-tól 1815-ig eltelt éveket Beethoven pályája középsö szakaszának
szokás tekinteni. Ez alatt az idöszak alatt, ahogy hallása mind jobban
romlott, fokozatosan visszavonult a társasági élettöl. Növekvö
süketsége miatt az emberek megalapozatlanul ugyan, de azt gondolták, hogy
embergyülölö. Több fiatal hölgyhöz füzték gyengéd szálak, de úgy
tünik, hogy minden kapcsolata boldogtalanul végzödött, és végül
sohasem nösült meg.
Beethoven késöbb is termékeny szerzö volt. Ahogy múltak az évek, úgy
szentelt mind kevesebb figyelmet arra, hogy kora közönségének zenei ízlését
kielégítse, mind azonátlal muzsikája továbbra is sikeres maradt.
Negyvenes évei végére teljesen megsüketült. Következésképp nem adott több
nyilvános koncertet, és még inkább visszavonult a társasági élettöl.
Kevesebb müvet írt, és azok is nehezebben érthetöek voltak. Ekkorra
már elsösorban csak magának és egy jövöbeli ideális közönségnek komponált.
Állítólag egy kritikusnak ezt mondta: "Ezek nem önnek készülnek, hanem egy
késöbbi kor számára".
A sors kegyetlen iróniája, hogy épp minden idök legtehetségesebb
zeneszerzöjét sújtotta a süketség. Ha Beethovennek valami emberfeletti
eröfeszítés árán süketsége ellenére is sikerült volna ugyanolyan szinten
komponálnia, akkor ez lelkesítö és szinte hihetetlen höstett lett
volna. Az igazság azonban különösebb a feltételezésnél: valójában a teljes
süketség évei alatt Beethoven nem csupán megtartotta korábbi müveinek
színvonalát, hanem túl is szárnyalta. Utolsó éveiben komponált szerzeményeit
általában legnagyobb müveinek tekintik. A IX. szimfónia már a teljes
süketség évei alatt születtek. A bemutatón maga Beethoven vezényelt, s a
közönség tomboló tapsát sem hallhatta, csak "láthatta", amikor a
zenészek a közönség felé fordították. 1827-ben halt meg Bécsben, ötvenhét éves
korában.
Beethoven hatalmas életmüve kilenc szimfóniát, harminckét zongoraszonátát,
öt zongoraversenyt, tíz, zongorára és hegedüre írt szonátát, egy sor
csodálatos vonósnégyest, kórusmüveket, egy operát és még sok mást foglal
magában. Müvei mennyiségénél mégis sokkal fontosabb a minöségük.
Fenségesen egyesítik magukban az érzelmek intenzitását és a kivitelezés
tökéletességét. Beethoven bebizonyította, hogy a hangszeres zene nem
tekinthetö többé másodrangú müvészetnek, és saját szerzeményei a
müvészet legmagasabb fokára emelték a zenét.
Beethoven kimagaslóan eredeti zeneszerzö volt, és sok általa bevezetett
újítás hatása bizonyult tartósnak. Kibövítette a zenekart, megnövelte a
szimfónia terjedelmét és szélesítette skáláját. Azzal, hogy megmutatta a
zongorában rejlö hatalmas lehetöségeket, hozzájárult ahhoz, hogy
elsö hangszer váljék belöle. Beethoven átmenetet képviselt a
klasszicizmus és a romantika között, müvei pedig a romantika számos
vonására hatottak.
Beethoven nagy hatást gyakorolt sok késöbbi zeneszerzöre, beleértve
olyan különbözö stílusok képviselöit, mint Brahms, Wagner, Schubert
és Csajkovszkij. Elöfutára volt Berlioznak, Gustav Mahlernek, Richard
Straussnak és még sokaknak.
