Wolfgang Amadeus Mozart (1756 Salzburg - 1791 Bécs)

Wolfgang Amadeus Mozart (1756 Salzburg - 1791 Bécs)

Az európai zene egyik legragyogóbb csillaga, kultúránk legdrágább kincse. Benne együtt csodálhatjuk egy kivételes született tehetség nagyságát és egy gazdag, teljes értékű zenei korszak eredményeit.

1756-ban született Salzburg városában. Édesapja Leopold Mozart egyházi muzsikus, hegedűművész, pedagógus, a sabzburgi érsek udvari zeneszerzője és másodkarmestere. Sváb eredetű, felesége Anne Marie Pertl osztrák származású. 7 gyermekük közül sajnos csak Nannerl - aki ugyancsak rendkívül muzikális - és az utolsónak született Wolfgang maradt életben. Az apa hamarosan felismeri gyermekeinek kivételes zenei tehetségét, képességét, és minden egyéni ambícióról lemondva csak gyermekeinek nevelését tűzte ki élete céljául.

Kislányát kilencéves korában kezdte zongorára tanítani, Wolfgang ekkor négyéves volt. 818g67i A zongoraleckék idején állandóan testvére mellett ült. Az édesapa fölfigyelt arra, hogy fia a zongoradarabok dallamát dúdolgatta, s a billentyűkön játszani próbált. Zongorázni, majd később hegedülni tanította. A kis Mozart meglepő gyorsasággal tanult, sőt alig ötévesen zenét is írt.

A csodagyermek, az első utazások

A két Mozart gyerek zenei tudását az egész város ünnepelte, ezért a szülők úgy határoztak, hogy a város határán túl is bemutatják gyermekeik zenei tehetségét. Így került sor 1762-ben a tizenegy éves Nannerl, a hatéves Wolfgang és a szülők több évig tartó, hosszú, szép sikereket hozó mindenütt csodálatot és feltűnést keltő hangversenykörútjára.

Münchenben a választófejedelem előtt szerepeltek.

Bécsben Mária Terézia császárnő fogadta a kis művészeket. Ferenc császár tréfálkozva próbára tette a kis Wolfgangot, egy kendővel letakarta a zongora billentyűit, és így kellett bebizonyítania egyedülálló tehetségét.

Frankfurtban a 14 éves Goethe hallotta játékát.

Párizsban Grimm báró, az orleansi herceg titkára vezette be őket XV. Lajos udvarába.

Londonban III. György előtt orgonált és zongorázott, s meghallgathatta Händel oratóriumait, megcsodálta az olasz operatársulatok elbűvölően szép előadásait.

A hangversenykörút befejezéseképpen ismét visszatértek Salzburgba, ahol a hercegérsek számára 2 oratóriumot írt: Az első parancsolat kötelessége, Gyászzene.

Rövid salzburgi tartózkodás után ismét Bécsbe utaztak, a császár megrendelésére írt "A színlelt együgyű" c. opera buffájának a bemutatójára.

Ezek a hangversenyutak még a tervezettnél is jobban sikerültek. Fél Európa ünnepelte a gyermek Mozart tehetségét. A legmagasabb társadalmi körökben is megfordult, elsajátította a szertartásos, mértéktartó udvariasságot, és megismerte az európai élet felhőtlen eleganciáját, amely bizonyosan művészetére is hatott. ezt tükrözi korának egyik szórakoztató zenei műfaja, a szimmetrikus motívumokból álló divertimento. Mozart korában a zene a hivatalos és magánünnepek tartozéka volt. A fejedelmi udvarok szinte egymással versenyezve jeles alkalmakra új műveket rendeltek. Mozart élete végéig osztotta a kedves, behízelgő szórakoztató zenét. Muzsikája - miután maga is jó táncos volt - szinte táncba csalogatta a vendégeket.

A 3 itáliai hangversenyút

Az első hangverseny körutak után néhány évvel az édesapa az akkori zenei élet középpontjában, Itáliában mutatta be gyermekét. A három itáliai út valóságos diadalút volt 177O-ben érdekes esetet jegyeztek föl Rómában. A Sixtus-kápolnában Allegri híres Misereréjét évente csak egyszer énekelhették el, és senkinek sem engedték lemásolni a művet. Az alig tizenöt éves Mozart a templomban egyszer meghallgatta ezt a művet, és otthon emlékezetből hibátlanul leírta. A mű leírásának híre rohamosan terjedt. Írók, költők, festők keresték föl. A pápa 1773-ban lovaggá ütötte a fiatal Mozartot. XIV. Kelemen pápától az "Aranysarkantyús rend keresztjét" kapta meg, de szerénységére vall, hogy ezt a címet sohasem használta. 17 évesen a bolognai (ejtsd: bolonyai) Akadémia tagjává választották. De mindez eltörpül ahhoz képest, amit ez az út Mozart zenei fejlődésében jelentett. Ekkortájt kezdett kialakulni Olaszországban a vígopera, idegen szóval az opera buffa, amely nem egyéb, mint ironikus csipkelődés énekszóval. Olaszországban az opera-előadások mindennapos eseménynek számítottak, s Mozart valósággal szerelmes lett ebbe a műfajba. Tehát nem véletlen, hogy életművében  az operák olyan jelentős helyet foglalnak majd el. Az olasz opera zenei anyanyelve a belcanto, azaz a "szép ének" hatott Mozart operazenéjére, s hangszeres muzsikáját is új irányba terelte. Mondják, nála még a hangszerek is énekeltek. A híres itáliai városokban tehát - Verona, Cremona, Miláno, Bologna, Róma, Nápoly - az olasz zenei stílussal és olasz zeneszerzőkkel ismerkedett meg. Első olaszországi útján Milánóban mutatták be "Mitridates Pontus királya" c. opera seriáját. Rövid salzburgi tartózkodás után ismét Itáliába utazott, az "Ascanio in Alba" c. mitológiai pásztorjátékának a premierjére. Hazatérésekor már újabb megrendelés volt a tarsolyában, így került sor 1772-ben a harmadik olaszországi útra. Milánóban mutatták be a "Lucio Silla" c. 3 felvonásos opera seriáját. Itt már stílusváltozás volt érezhető, nyugtalan borús hangvétel, drámai kitörések, melyek részben pubertás korával, és a kor romantikus válságidőszakával voltak összefüggésben.

1773 után többé már nem tért vissza Itáliába. Ekkor zárult le életének mozgalmas, de nagyon boldog időszaka.

Salzburgba való hazatérése után újból a hercegérsek szolgálatába állt, de az a szolgálat már jóval több megaláztatást jelentett számára, mint az előző érsek idején. E nyomasztó légkörből édesapjával együtt szabadulni próbáltak, ezért Bécsben kerestek állást, de sikertelenül. Ezt az időszakot tehát a nyűgös zenekari szolgálat és a komponálás öröme jellemezte. Ekkor komponálta az ún. "Kis g-moll szimfóniát", s a divertimentók, szerenádok és szimfóniák emellett most már versenyműveket is írt, főleg zongorára, mert sajnos a közönséget továbbra is csak virtuóz zongorajátéka érdekelte, s mint zeneszerzőt semmibe sem vette. Mozart összesen 25 zongoraversenyművet írt.

Mannheim, Párizs

Bár többször kérte elbocsátását a hercegérsektől, mindhiába. Végül 1777-ben az érsek hozzájárult elutazásához, mivel azonban az apját nem engedte el, ezért édesanyjával ment Franciaországba. Először Mannheimbe mentek, ahol pezsgő, zenei élet fogadta. A "csodagyerek" nimbusza azonban elmúlt, a közönség lelkesedése már jóval mértéktartóbb volt, mint  a gyermek Mozart idejében. megismerkedett Weber színházi basszista és súgó családjával, akinek 4 lánya közül az egyikbe, Aloysiába Mozart szerelmes lett. Ragyogó hangversenyáriákat írt számára, s korrepetálta a tehetséges fiatal énekesnőt.

1778-ban - apja többszöri sürgetésére - továbbutazott Párizsba, mivel Mannheim zenei virágzása véget ért, a választófejedelem legjobb zenészeivel Münchenbe költözött. Párizsi tartózkodása nem járt szerencsével, az arisztokraták udvarias ridegséggel fogadták, s egy fájdalmas csapás érte: meghalt édesanyja. Bár sikerült néhány tanítványt fogadnia, állása azonban nem volt, így visszatért Salzburgba, miután apja kieszközölte a hercegérseknél, hogy fiát fogadja vissza. Hazafelé menet Münchenben újabb csalódás érte: találkozott Aloysiával, s a lány kikosarazta, nem volt már rá szüksége, befutott énekesnő lett.

Hazaérkezés, szakítás az érsekkel

Nehéz szívvel tért vissza Salzburgba. A hercegérsek udvari orgonistává nevezte ki, mely újból nyomasztó szolgálatot jelentett a számára, mégis újabb remekművek kerültek ki tolla alól: "D-dúr divertimento".

178O-ban müncheni operarendelésre, a januári karneválra komponálta "Idomeneus Kréta királya"  c. 3 felvonásos opera seriáját.

1781-ben a bemutatóval egybekötött müncheni tartózkodása az engedélyezett szabadságnál jóval hosszabb ideig tartott, ezért a hercegérsek haragjában még méltatlanabbul bánt a zeneszerzővel, s heves szóváltás után Mozart az elbocsátását kérte.

A szakítás a hercegérsekkel forradalmi tett volt. Bár nem foglalkozott politikával, s mindenféle erőszakos cselekedet távol állt egyéniségétől, világnézete azonban már kora ifjúságától humanista és haladó hiszen elég hamar alkalma nyílt megismerni és meggyűlölni az arisztokrácia leereszkedő gőgjét. Ez a szembeszállás tehát a szabadságára törekvő polgár ellenszegülése. Sok nélkülözéssel, betegséggel, végső fokon élete megrövidülésével fizetett ezért a lépésért, de a salzburgi szolgálat szűk korlátai között bizonyára nem teljesedett volna ki olyan hatalmasan művészete. Az érsekkel történt szakítástól haláláig eltelt 1O év alatt a remekművek hosszú sorát alkotta.

A szabad élet kezdete, a hangversenyezés időszaka

1782-ben egy ideig a Weber családnál lakott, akik időközben Bécsbe költöztek. Az apa meghalt, Aloysia férjhez ment, Mozart pedig a középső lánynak, Konstanzának kezdett el udvarolni. Az anya pártolta ezt a kapcsolatot, s még ez év augusztusában megtartották az esküvőt. Ugyanebben az évben volt a bemutatója a "Szöktetés a szerájból" c. daljátékának. A bemutató után életkörülményei megváltoztak, megjavultak. Új és nagyobb lakásba költözött, melyben fényűző háztartást vezethetett. Belépett egy szabadkőműves páholyba, s a humanista eszme hatása számos művében jut kifejezésre. (pl.: a Varázsfuvolában) II. József császár is pártfogásába vette, de udvari zeneszerzőként állandó alkalmazására is csak jóval később kerülhetett sor.

A hangversenyéletben azonban kitűnően érvényesült. 1783-ban adta első bérleti hangversenyét, melyet további sikerek követtek.

1784-ben egy hónap alatt 2O koncertet adott, saját zongoraversenyeit játszotta, improvizált, variációkat rögtönzött.

1785-ben mélyült el Haydnnel való barátsága. Bécsben találkoztak először, s bár Haydn jóval idősebb volt Mozartnál, mégis igazi barátság szövődött kettőjük között. Haydn elismerte, sőt nagyra értékelte a nála fiatalabb Mozart tudását, s egyenrangú társnak tekintette őt. Mozart művészi alázattal megvallotta, hogy vonósnégyeseit "Haydn-minta" szerint alkotta, s 6 vonósnégyesből álló sorozatát neki ajánlotta, mintha azok fiai lennének. (Apa 6 fiát nagyhírű ember védelmébe ajánlja.) "Haydn kvartettek".

Beethoven, a bécsi klasszikusok legfiatalabb tagja is találkozott Mozarttal. A fiatal zeneszerző tizenhat évesen Bécsben kereste föl Mozartot, s kérte, hallgassa meg zongorajátékát, s fogadja őt tanítványának. Mozart kezdetben nem tulajdonított jelentőséget a "bozontos hajú fiatalembernek". Beethoven elfogódott volt, s érezte, hogy most meg kell mutatnia tudását. Egy idő után - miután már játszott a zongorán - arra kérte a Mestert, hogy játsszon egy dallamot, s ő bemutatja rögtönző, variáló képességét. Mozart megtette, s nem kis ámulatára Beethoven nagy mesterségbeli tudással, szinte fölülmúlhatatlan ügyességgel játszott. Mozart ekkor így szólt jelen lévő muzsikustársaihoz: "Erre a fiúra ügyeljetek, erről még sokat fog beszélni a világ!" Beethoven legnagyobb örömére Mozart elvállalta tanítványának, de sajnos rövid idő múlva Beethovennek - édesanyja súlyos betegsége miatt - vissza kellett utaznia Németországba. Később Haydn tanítvány lett, így "Mozart szellemét Haydn kezéből kapta".

Mozart operái

"Mitridates Pontus királya" opera seria

"Lucio Silla" 3 felvonásos opera seria

"Idomeneus Kréta királya" 3 felvonásos opera seria.

"Szöktetés a szerájból" (1782)

Keleti tárgyú, német nyelvű, 3 felvonásos daljáték. (Singspiel)  komponálását 1781-ben kezdte.

Cselekménye: Konstanzát, valamint komornáját Blondét és ennek vőlegényét, Pedrillot kalózok elrabolják és eladják Szelim basának. Konstanza kedvese, Belmonte ki akarja szabadítani őket a fogságból. A szöktetés majdnem sikerül, de Ozmin a basa háremének felügyelője felfedi tervüket. Szelim basa előbb halállal fenyegeti őket, de végül nagylelkűen szabadon bocsátja mindnyájukat.

Az opera felépítése

"Figaro házassága" (1786)

Négy felvonásos opera buffa, előzménye Baumarchais híres vígjátéka, a Figaro lakodalma. (Másik vígjátékát A sevillai borbélyt Rossini zenésítette meg később, a romantika idején.) A mű élesen ostorozza az arisztokráciát, ezért mint színdarabot betiltották Franciaországban, majd Bécsben is, mert a forradalom "szálláscsinálójának" tartották. Az opera szövegét Lorenzo da Ponte írta. Mozart 1785-ben kezdte el írni, a bemutató 1786-ban volt.

Cselekménye: Figaro és Susanne esküvőjükre készülnek. Almaviva gróf a gazdájuk azonban érvényesíteni akarja a feudális előjogot, az első éjszaka jogát. Ugyanakkor féltékeny Cherubinora, a mindenkinek udvarló kis apródra, aki feleségét a grófnőt is megkörnyékezi. A grófnő - férje állandó gyanúsítgatása miatt - a jegyespárral szövetkezik.

Miután kiderül, hogy Marcellina - kihez Figarót egy régi adóslevél alapján hozzá akarják kényszeríteni - Figaro tulajdon édesanyja, nem lehet az esküvőt tovább halogatni. Közben a grófnő és Susanne találkára hívja a grófot. A gróf, aki feleségére ugyan féltékeny, de azért nyugodtan udvarol az ál-Susannek (feleségének), végül is megszégyenül. A gróf bocsánatot kér, a grófnő pedig megbocsát.

Felépítése:

"Don Juan" (1787 Don Giovanni)

Két felvonásos dalmű, a komoly és vígopera ötvözetének tekinthető. Szövegkönyvét ismét Lorenzo da Ponte írta Az operát 1788-ban mutatták be Bécsben, de nem hozott sikert, a mű megbukott.

Cselekménye: Egy spanyol városban játszódik. Don Juan a kormányzó lányát, Donna Annát akarja elcsábítani, de a kormányzó megakadályozza ebben. Párbajt vívnak, és Don Juan leszúrja a kormányzót.

Donna Anna bosszút esküszik, és ehhez vőlegénye, Don Ottavio segítségét kéri. Don Juan tovább folytatja kalandjait. (Szolgája Laporello terjedelmes katalógusban tartja nyilván gazdája hódításait.) Szemet vet Zerlinára, a csinos parasztlányra, és egy bált rendez, amelyre őt is meghívja. A bálon álarcosan Donna Anna, a vőlegénye Don Ottavio, valamint az egyik elhagyott kedves, Donna Elvira is megjelenik. A bál forgatagában Zerlina segélykiáltása hangzik. Az álarcosok leleplezik magukat, és felelősségre vonják a gaz csábítót, de Don Juan a kavarodásban kereket old. Odáig vetemedik, hogy kimegy a temetőbe, és vacsorára hívja a meggyilkolt kormányzó szobrát. A szobor valóban megjelenik a vacsorán és magával ragadja Don Juant a pokol mélyére.

Az opera cselekménye tehát egy központi hős körül bonyolódik. Don Juan nem közönséges szoknyavadász, hanem egyéniség. Tragédiája, hogy az élvezetek hajszolása közben sohasem talál kielégülést. Szembe kerül mindenkivel, felrúg minden erkölcsi normát. Környezetében nincs méltó ellenfele, csak a túlvilági hatalmak fékezhetik meg.

Felépítése:

"Eine kleine Nachtmusik"

A Figaro és a Don Juan időszakában írt műve az  (Egy kis éji zene). Vonóskvintettre írt szerenád, Mozart egyik méltán legnépszerűbb műve.

Az 1787-es év sorozatos balsikereket jelent a zeneszerző számára. Intrikák, mellőzések, anyagi gondok és betegség sújtják. Tragikus ellentét életében, hogy amilyen mértékben tökéletesedik a művészete, oly mértékben süllyed társadalmi és anyagi megbecsülése. Ez évben meghal édesapja, s ő maga is sokat betegeskedik. II. József udvari zeneszerzővé nevezi ki, de tehetségét nem honorálják kellőképpen, mivel elődje Gluck 2.OOO Ft-ot kapott, Mozartnak pedig csak 8OO-at ajánlanak fel. Feladata főleg táncdarabok komponálása az udvar számára. Felesége is betegeskedik, a kúrák Badenban sokba kerülnek, mindezek a körülmények adósságokba sodorják. II. József újabb operát rendel nála, így születik meg következő remekműve.

"Cosi fan tutte" 179O

(Mind így csinálják, vagy A szerelmesek iskolája). A szövegíró ismét Lorenzo da Ponte, aki a témát egy Bécsben valóban megtörtént eseményből merítette. A szövegkönyv azonban ezúttal igénytelenebb, s bár fogadtatása kedvező volt, hamarosan megjelent egy cikk, mely a művet gyengének minősítette. Sokan erkölcsi lazaságát kifogásolták (pl. Beethoven, Wagner)

Cselekménye: Don Alfonso, egy cinikus agglegény fogadást köt két katonatiszt barátjával, Ferrandóval és Guglielmoval, hogy az ő mátkáik sem hűségesebbek, mint a többi nők. A tisztek azzal az ürüggyel, hogy háborúba kell menniük, eltávoznak, majd albánnak maszkírozva térnek vissza, és egymás jegyesének kezdenek udvarolni. Már alá is írták a házassági szerződést, amikor a vőlegények eredeti alakjukban újra megjelennek, mintha a háborúból térnének vissza. A turpisság kiderül, a menyasszonyok bocsánatért esedeznek, és a vőlegények megbocsátanak, mert hisz "mind így csinálják". Ebben a műben a zene messze a szöveg fölé emelkedik. Az opera sikere csak rövid ideig tartó örömet jelentett Mozart számára. II. József ugyanis nemsokára meghalt, s utódja II. Lipót pedig nem szívlelte a zeneszerzőt. Ismét mellőzés és anyagi gondok következtek, majd az egészségi állapota is romlott.

"A varázsfuvola" 1791

Utolsó éve a lázas alkotó munka jegyében telt el. Egy csodálatos zenés mesejátékkal ajándékozta meg az emberiséget. A varázsfuvola művészetének újabb csúcsa, mélységes humanizmus és emberszeretet hatja át. Keletkezésének idején Németországban már jól ismert műfaj volt a Singspiel, a daljáték. Ennek kereteit Mozart alkalmasnak találta arra, hogy egy ilyen tündérmesébe öltöztetett, egyszerre népies és filozófiai emelkedettségű tanító történetet zenébe önthessen. Mozart egy régi barátja és szabadkőműves páholytestvére Emanuel Schikander, külvárosi színházát egy népszerű "kamaradarabbal" akarta fellendíteni, ezért megbízta őt egy meseopera írásával. A librettót maga Schikander írta, a bemutató szeptember 3O-án volt, a szerző vezényletével. A következő hónapokban sűrűn játszották, s egyre fokozódó sikerrel.

Cselekménye: Tamino japán herceg az Éj királynőjének udvarába menekül, mert üldözi egy kígyó. Az udvarhölgyek megszabadítják a kígyótól, s felszólítják a királynő lányának, Paminának kiszabadítására, akit Sarastro tart fogva. Tamino a mutatott kép alapján beleszeret a lányba, és vállalkozik a feladatra. A királynő mellé adja társul Papagenot a madarászt, egy bűvös fuvolát (Papagennonak egy harangjátékot), s még 3 fiát jelöli ki vezetőül. Sarastro udvarába érve kiderül, hogy Sarastro nem gonosz varázsló, hanem a világosság és bölcsesség ura, aki azért tartja fogságában Paminát, hogy anyjától megszabadítsa. Tamino és Pamina egymásé lehetnek, ha Tamino eleget tesz a számára kijelölt próbatételnek. Tamino kiállja a próbát, az utolsó, legveszélyesebb útjára Pamina is elkíséri, így mindketten méltók lettek arra, hogy a fény birodalmába jussanak. Papageno - bár nem állta ki a próbákat, - a maga módján szintén boldog lehet Papagenájával, csak a sötétségnek, gonoszságnak kell pusztulnia, vagyis az Éj királynőjének, udvarhölgyeinek, és a velük szövetkezett szerecsennek: Monostatosnak. Az opera utolsó jelenetében felragyog a napfény, és a kórus ünnepélyes hangon dicsőíti a szépség, jóság, bölcsesség eszméjét.

A Varázsfuvola az első német nemzeti opera. Nemcsak librettója, hanem zenéje is német szellemű. A opera Mozart legszemélyesebb hangú színpadi műve. Bruno Walter szavai szerint: "Sarastrójának szavaiban közölte velünk a maga utolsó akaratát." Tamino alakjában megmutatkozik mélységes vonzódása az emberi tisztaság felé, Pamina képviseli Mozart nőideálját, Papageno tiszta szívű osztrák parasztfiú, aki az egyszerű földi örömöket szereti.

Már a Varázsfuvola írása közben megbízást kapott, hogy II. Lipót prágai koronázására egy opera seriát írjon. Nem egészen 3 hét alatt született meg a "Titus kegyelme" Metastasio szövegére, az opera bemutatója azonban nem sikerült, túl sok recitativót tartalmazott, mely elriasztotta a mozarti dallamossághoz szokott közönséget.

Mozart élettörténetével foglalkozó írások rendre beszámolnak arról a már legendává magasztosult eseményről, amely halálának körülményeihez kapcsolódik. Egy délután eljött hozzá egy titokzatos, fekete álruhás megrendelő, aki egy gyászmise írására kérte föl a 35 éves zeneszerzőt. (Utólag kiderült, hogy az illető Walseg gróf volt, aki saját neve alatt akarta a művet kiadni). Betegsége alatt is megfeszített erővel dolgozott, de ezt a művet már nem tudta befejezni. Tehetséges tanítványa, Franz Süssmayer pótolta a hiányzó részeket. Mozart Requiemje a műfaj legjelentősebb alkotásai közé tartozik. A liturgikus szöveghez igazodva 12 tételből áll, a négy szólamú vegyeskart és szólóéneket orgona és zenekar kíséri. Tiszta zeneiség, a halállal való megbékélés jellemzi, minden színpadias pátosz, külső hatásokra való törekvés nélkül. Egy följegyzés szerint élete utolsó délutánján otthonukban néhány barátjával a Requiem egyik tételét próbálták. Mozart az első ütemek után hangosan fölzokogott és félretette a kottát.

"Ma éjjel meghalok, megmondtam, hogy magamnak írtam a Requiemet!" Így is történt! Az emberiség művészetét oly bőkezűen gazdagító, zseniális zeneszerzőt a zuhogó havas eső miatt senki sem kísérte el utolsó útján. Így aztán 1791-ben a bécsi temető tömegsírjába temették.