SZINTETISTÁK A szimbolizmus szintetista művészei

SZINTETISTÁK A szimbolizmus szintetista művészei

A szimbolizmus idővel talál magának egy egységes formát ,ez lesz a szintetizmus összegzése. A szintetikus szimbolisták formateremtő eredményei egzaktabbak ,mint a lélek festőié vagy más néven az imaginárius szimbolistáké (Moreau, Puvis, Redon).

Az újkori képzőművészetek történetében a g 737f56h yökeres fordulatot nem a romantika és nem is az impresszionizmus ,hanem a szimbolizmus hozta; a még klasszikusnak mondható stíluskorszakok - beleértve tehát az impresszionizmust is - vele zárultak le, mint ahogy vele kezdődött el az analitikus jellegű művészeti izmusok máig tartó korszaka.

A döntő változást az hívta életre ,hogy a látható valóság nemcsak értéktelenné ,hanem egyenesen megtévesztővé is vált ,hiszen nem esett egybe az életet meghatározó alapvető minőségekkel ,az élet lényegéről alkotott új hierarchiával. A kor bonyolultabb és ellentmondásosabb, ennek következtében megfejthetetlenebb és a ráció számára hozzáférhetetlenebb lett.

A radikális váltás az antinaturalizmus felé való lépés volt. Csak ezáltal történhetett meg ,hogy a  látványt felváltsa a látás ,a képet a vízió ,és a térbeliség dimenziója fölé az időbeliség dimenziója kerekedjék.

A szimbolisták és a szintetisták olyan analógiai (korreszpodencia: megfelelés ,egyezés) rendszerrel dolgoznak ,amelyben az érzetek összevegyülnek (szinesztéziát alkotnak), "egymással társalognak" ,és a természeti és szellemi világ rejtett üzenetei egymásra találnak.

A szintetistáknál a megfestés módja olyan korreszpodencia-elven nyugszik ,ahol a kép tartalma az individuum egyezményes jelképeivel nem kódolható képzeletének a függvénye ,s éppen ezért több jelentésréteget is magába foglalhat. Ez a fajta hozzáállás különbözik attól ,amit illusztratív szimbolizmusnak nevezünk ,náluk inkább attribútumok ,ikonográfiai típusok, szimbólumok közvetítik a jelentést ,nem pedig a megfestés módja.

Aurier nézetei a szimbolista (amelyek egyben lehetnek a szintetista-szimbolista pont-aven-i iskola élén Gauguin ,majd a nyomdokukon haladó Nabis csoport nézeteti is) műről:

Ideista: mert ideája egyedül az Eszme kifejezése

Szimbolista: mert az Eszmét formában fejezi ki

Szintetikus: mert a formákat ,jeleket az általános értelem módszerével írja le

Szubjektív: mert a tárgyat sohasem csak tárgynak fogja fel ,hanem mint az alany által észlelt   Eszmének a jelét

Dekoratív: mert a dekorativitás nem más ,mint a művészetnek egyszerre szubjektív, szintetikus ,szimbolista és ideista kifejezése. A mű olyan lesz ,mint egy szőnyeg.

Maurice Denis nézetei a szimbolista műröl:

Transzformált: átalakított

Deformált: A transzformáció konkrét formai feltétele ez az átformálás.

Ebből kétfajta létezik: -objektív deformáció: ez tisztán dekoratív és esztétikai szemléleten ,a színezés és a kompozíció technikai elvein alapul. Ez Aurier-nél a szintetikusságnak felel meg.

-szubjektív deformáció: ez bevonja a folyamatba a művész egyéni érzéseit ,lelkét ,költői alkatát. Ez Aurier-nél a szubjektivitásnak felel meg.

A szín ,a vonal ,és a kompozíció megváltozásában nagy szerepe volt  a japán fametszeteknek ,a gótikus üvegablakoknak ,a sodronyzománcnak. A japán fametszetek hatására a festői absztrakció ideális mértéket öltött és nagy szerepet kapott a vonal.

A képekből csaknem teljesen eltűnt a mélytér ,a harmadik dimenzió ,ami a klasszikus perspektíván alapuló térértelmezés kiiktatását jelentette. A kompozíciók a japánok síkra transzponált ,feszített térkonstrukcióit idézték, az átlós vagy asszimetrikus szerkesztéssel és az erős kontúrokkal határolt lapidáris (rövid és velős) formákkal. A vonalra hárult a legtöbb a képszerkesztés racionális műveletében: kiemelt ,kiszűrte az esetlegest ,de ugyanakkor kígyózó mozgásával ,hullámzó íveivel nemcsak értelmezte ,hanem felékesítette és dekoratív képminőséggé transzformálta a motívumot. Csak a lényegre koncentrálnak és így egy csomó felesleges részletet elhagynak ,ezáltal stilizálnak. Mivel a pillanatnyi jelenségvilág nem képes a lényeget ábrázolni ,ezért fejből festenek: "Nem azt festem amit látok ,hanem amit láttam."

A gótikus üvegablak a vonallal határolt formák homogén színtelítettségét eredményezte. Más színeket láttak ,mint ahogy azok az optikai valóságban megjelennek. A látványtól elvonatkoztatott ,illetve függetlenített színeiket összevonták és stilizálták is: árnyalatok nélküli homogén színfoltokká sűrítették őket. Végül ezeket a belső látás szugerálta színeket nem egyszerűen úgy változtatták meg ,hogy szimbólumsugalló szerepüknek megfeleljenek ,hanem egyúttal úgy is ,hogy a képben ,mely absztrakció, s mint ilyen ,öntörvényű princípiumként működik ,autentikusak és szuggesztívek legyenek.

Auntchatin csinált egy kísérletet  ,amelyben különböző színű üvegeken keresztül nézte a látványt. Megállapította ,hogy ha zöld színű üvegen néz át, akkor a reggeli napszak hangulatát kapja ,ha sárgán át figyel, akkor a dél jelenik meg, ha piros, akkor düh, és ha a kék, akkor a melankólia lélekállapota idéződik meg.

Érzékelte, hogy ezek a színdominanciák -amit a szimbolisták előszeretettel használnak- milyen hangulatokat és emóciókat váltanak ki.

Két forrás-iskola létezik:

1-Petit Ecole Boulvar: A ki bulvár iskolája, Cornor műtermében alakultak ki 1887-ben. A  szubjektivitást és a hangulatok megjelenítését tartották fontosnak.

Tagok: -Emile Bernard

-Cezanne

-Lui Auntchatin

-Van Gogh

-Toulouse Lautrec

2- Pont-Aven-i iskola: Bretagne-ban helyezkedik el, tájképe sziklás, bazaltos. Nagy hagyománya van itt a népművészetnek  és a fafaragásnak. A csoport 1888-ban alakult.

Tagok: -Gauguin

-Emile Bernard: A kis bulvár iskolájából jött át.( Breton nők a mezőn c. képével megelőzi Gauguin törekvéseit az absztrakció terén.)

-Schuffenecker

-Serusier (Gauguin-epigon volt. Szivardobozra festett képe a szintetisták "kis Talizmánja" lesz.)

Nabis csoport: Az első két iskola újításait veszik át. Gauguin művészete iránti elragadtatásból születik meg a mozgalom. A fiatalok eme csoportját egyesek misztikus gyülekezetnek ,mások avantgarde csoportnak tartják. Eközben a csoport tagjai mindenekelőtt a szépséget akarják megfesteni ,ihletüket az eszmék világából merítve.

A nagy felfedezésre 1888-ban került sor Paul Serusier Bretagne-ból való visszatérése után, ahol Pont-Avenben találkozott Gauguinnel. A fiatal művész igazi leckét kap a festészetből ,ott születik meg a mester irányításával a Talizmán c. kép:

"Milyen színűnek látja ezt a fát? Zöldnek? Jól van ,tegyen oda zöldet ,palettája legszebb zöldét. S ez az árnyék? Inkább kék? Ne féljen olyan kéket festeni, amennyire csak lehetséges ,tiszta ultramarinnal. Ezek a piros levelek? Tegyen oda vöröset! " -mondja Gauguin.

Gauguin képein a határozottan dekoratív jellegű ,nagy felületeket ,a nagy színfoltokat és a figurák sötét kontúrjait csodálják.

Serusier azt javasolja ,hogy alkossanak egy művészcsoportot "Nabis" elnevezéssel. Az eredeti elnevezés a héber "nebiim" szóból ered, ami  "prófétát" , "megszállottat" jelent ,vagy olyan személyt , "aki jeleket vesz a másvilágból".

Tagok: -Serusier

-Maurice Denis

-Ranson

-Ibels

-Felix Valotton

-Mayer de Haan

-Maillol

-Eduard Vuillard

-Pierre Bonnard

-Rippl-Rónai József

A tagok műveikben az expressziót inkább a formák és a színek harmóniájával akarták kifejezni, mint a témával. A tiszta esztétikai érzelmek keresése közben hirdetik a festészet zeneivé tételének szükségességét. Ám csoportuk koránt sem egységes ,Bonnard lelkesedik az impresszionisták képei előtt ,Valottonnal együtt pedig Degas-ért ,Vuillard-dal együtt csodálják Renoir női figuráiból áradó érzékiséget ,míg Maurice Denis és Serusier elvetik ezt.

E két festőcsoport közötti különbségek 1899-ben mutatkoznak meg egyértelműen ,egy közös kiállítás alkalmából. Ettől kezdve a csoport minden tagja saját alkotói útján halad tovább ,de barátok maradnak.